étel, hordó - Bástya Bistro

  • .
  • 2008. május 8.

Trafik

Egyszer már leírtuk, de jobbat most sem tudunk: "Ha nem is vár, de Bástya állott egykor a Rókus-kórházzal szemben, a Rákóczi út sarkán.
A Dél- (Észak-?) pesti Vendéglátó-ipari Vállalat hodálymódszerének jellegzetes létesítménye volt, a disznó jegyében: sűrű illat keveredett dohányfüsttel, elsősorban firkászokból, színinövendékekből és ápolókból álló közönség lakta, de a pincérkabátokon éktelenkedő zsírfoltok megpecsételték sorsát tíz-egynéhány évvel ezelőtt."

A folytatásban (Magyar Narancs, 2006. január 12.) arról számoltunk be, hogy a hely egy tengerentúli vargabetű (amerikai típusú snack bar) után miképp változott Mozaik étterem és kávézóvá ahelyett, hogy 100 forintos boltot vagy turkálót nyitottak volna a helyén. Ugyanis ez lett volna a logikus.

Mi tagadás, nem voltunk elájulva a Mozaiktól, modernkedése, kivagyisága félreértésnek tűnt, de azért szurkoltunk, mert láttuk az igyekezetet, a megfelelni vágyást, és különben sem látszott vesztes típusnak.

Jó, azt nem játszottuk volna meg tippmixben, hogy tíz év múlva is Mozaiknak és étteremnek fogják nevezni, de az még minket is csirkemellbe vágott, hogy ilyen gyors véget ért. Hát még, ami ezután következett! Nem fogják elhinni, mi sem hittük, de megint étterem nyílt az elátkozott sarkon, sőt megint Bástyának nevezik. Igaz, hozzábiggyesztették, hogy "bistro", ám ez sem vette el a kedvünket: izgatottan és megfelelően karbantartott gyomorral kerestük fel.

"És az megvan, hogy Szakáts Miklós? A lepénynél még megvolt?"

A tévésmaci találós kérdéseivel lépünk az ismerős ismeretlenbe, ám hamar kiderül, hogy első ránézésre az átalakulás csak a névre vonatkozik. A Mozaik belsősége fogad, kicsit veszített a fényéből, de így is újszerűnek hat. Ami viszont kétségkívül friss fejlemény, hogy a felszolgáló hölgy - miközben az asztalunkhoz kísér - büszkén jelenti, hogy a klubszobában - ami olyan, mint egy könyvtár -, illetve a mögötte lévő teremben rendezvények lebonyolítását is vállalják.

De úgy látszik, az új Bástya nem csak ilyesmivel keresi a kedves vendég kegyeit. Csütörtökönként például megtartják a lerészegedés napját, legalábbis abból a felhívásból, mely szerint "1900 forintért annyit ihat, amennyit akar", erre következtetünk. És hát az sem tűnik közönségellenes megnyilvánulásnak, hogy délután négyig minden étel árából 30 százalék kedvezményt adnak.

No, de milyenekből?

A májgombóclevesből mi többet is adnánk (690/ 490 Ft), bár szódával elmegy, a fokhagymakrémleves pirított barnakenyér-kockákkal (590/420 Ft) viszont igazán reménykeltő, miként az a pillanat is, amikor meglátjuk az étlapon, hogy tojásos galuskás laskagombapörkölt (1590/1120 Ft) kapható. Naná, hogy ezt választjuk a szalonnás, kolbászos, hagymás grillezett sertésszűz (2490/1750 Ft) mellé, amit nyárson kínálnak.

Azt nem mondhatnánk, hogy valamiféle gasztronómiai nirvána nyílik meg előttünk. A gombánál, a nokedlinél is alapos a gyanúnk, hogy előre gyártott, de a hús mellé körített röszti valódiságára sem vennénk mérget. Ráadásul a kolbász meg a szalonna sem hozza a falusi formát, a helyzetet azonban a legfontosabb elem - a szűz - megmenti: fűszerezése vállalható, kellemesen átsült, kimondottan ízletes.

Mindez a lekváros palacsintáról (490/350 Ft) és a forró málnás vaníliafagylaltról (590/420 Ft) nem mondható el. Mintha minden eleme valamelyik hipermarketből származna, a lekvár gépi, a fagylalt íztelen, a forró málna émelyítő. Ha nem rendeltünk volna desszertet, azt mondanánk: a Bástya hiányosságai ellenére is szimpatikus hely. Így viszont inkább csendben maradunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.