étel, hordó - BOCANOVA

  • .
  • 2011. április 28.

Trafik

Ha létezik olyan közterület, ahol megtestesül Budapest lényege, akkor az a zuglói Kassai tér. Egyik felén decens katolikus templom, park, zöldövezet, a másikon lakótelepi szolgáltató központ, annak minden ormótlanságával.
A két térfelet a kétszer háromsávossá terebélyesedő Nagy Lajos király útja tagolja, ami úgy szalad bele az M3-as autópályába, mint rosszcsont kölök az atyai pofonba.

Ha ez nem lenne elég, furcsa képződmény terpeszkedik a tér telepi partján. Valaha étterem, később autószalon volt, ma egyiptomi papírmaséból húzott kaszinó. Mondhatnánk rá, mini Las Vegas, csakhogy az objektum inkább a Nemzeti Színházra emlékeztet - tekintélye kimerül abban, hogy uralja a teret. Körötte ilyen-olyan boltocskák, meglepő, hogy az "élelmiszer" és "ital" mellett "könyves" is akad. És persze van itt vendéglátóhely is, pont az ne lenne - olasz étterem, úgy hívják, Bocanova.

Eddig azt hittük, hogy egy ilyen miliőben az olaszozásnak megvan a maga koreográfiája. A cégér általában annyit tesz, hogy fehér alapon, zöld-fehér-piros trikolórban egy 1990-es években divatos betűtípusból szőtt "pizza" felirat kapaszkodik a szolgáltatóipar peremére: a berendezés műanyag ülőgarnitúra, műanyag, kockás abrosszal, olykor műanyag evőeszközökkel, a választék pedig bolonyai (sic!) meg szénégető (néha mészégető) spagetti, szalámis meg gombás pizza. A sonkás általában valamilyen "felvágottasat" jelent.

Nos, a Bocanova cseppet sem ilyen, bár avval, hogy terasza is van - a járdán, a parkolóba bámulva -, elsőre fel sem tűnik e szánalmas irányzattal való ütköztetés. De odabent már nyoma sincs a fent leírt hitvány hangulatnak, igényes tér látványkonyhával, dohányzási tilalommal, példás tisztasággal: ha mindez a belvárosban volna, ódákat zengenek az étteremkalauzok. Merthogy ez a cseppet sem alkalomhoz illő hely nemcsak a külsőségeiben rendhagyó. A mozzarellás és pestós paradicsomleves (550 Ft) csak "nagyon finom", viszont a ricottával töltött spenótos tortelloni (ugyanaz, mint a tortellini, csak nagyobb) után úgy érezzük, hogy minden eddigi tésztás élményünket újra kell gondolnunk. Ez persze túlzás, de nem anynyira. Az viszont már egyáltalán nem, hogy a bélszínlángos vargányás pestóval (2590 Ft) jóval olcsóbb annál, mint amennyit ér.

Talán csak a tiramisu (650 Ft) nem okoz igazi élményt, az viszont ismét csak a csoda kategóriát erősíti, hogy az itallapon Fernet Branca (650 Ft/0,4 dl) is szerepel. Nyakunk rá, hogy ha az egyébként teljesen fölösleges hatalmas televízióban a Premier League helyett hetvenes évekbeli olasz politikai krimik mennének, tévésmacit egy harminctonnás Ducatóval sem lehetne elvonszolni innen.

Figyelmébe ajánljuk