Ami ez utóbbit illeti, valamivel többre számítottunk. A kínaihoz képest kifejezetten visszafogott, hangulatos, sötétbarna tónusú teremben kifogástalan teríték, a felszolgáló hölgy udvariasabb és készségesebb nem is lehetne, de azt túlzás állítani, hogy a sarokban álló hatalmas plazmatévéből kiáradó idegenforgalmi giccskavalkád nyomán zárjuk majd szívünkbe az ezernyi csoda országát. Fák, virágok, fény, ráadásul helyi popzenével súlyosbítva - legfeljebb az okoz vidám meglepetést, amikor a helyi nyelven szólal meg a leginkább a Kill Billből ismerős Bang Bang című dal, a vietnami Jimmy előadásában.
Az ételek különleges nevéhez magyarázat is jár, előételünk, amit nemnek hívnak (200 Ft) papíron rizstésztalap, sertéshús, sárgarépa, karalábé, gomba és tojás, látványra viszont inkább babywurst, pontosabban apró termetű bélszínroló, ám a felsorolt töltelékek nyomán valami olyan pompás ízegyüttes, amit nem is lehet megfejteni. Mindezt a rau xao muc tomról (tenger gyümölcsei pirított zöldségekkel - 2500 Ft) már bajosan állíthatjuk. Wokban megdolgozott szokásos alapanyagok (saláta, répa, padlizsán) megszórva rákocskákkal, tintahalcsíkokkal - nem egy nagy dobás, viszont hatalmas mennyiségű, és frissen készült. A tom tot sot chua gnotról (ropogós csirkeszárnyak - 1900 Ft) ugyanezt mondhatjuk, de azért senki ne gondoljon holmi gyorsbüfés megoldásra. A frissesség ennél is alapból adott, a csirkéről viszont semmit nem sikerül megállapítani egy mellékelt ördögi fűszernek köszönhetően.
Desszerttel zárnánk, ám az éppen elfogyott. Pedig jó lett volna tudni, milyen élményt okoz például a che long nhan, amelynél alapanyagként cukrot és különleges fűszereket említ az étlap.
