Ennél is nagyobb meglepetés, hogy az említett körülmények helyett tökéletes tisztaság, szagtalan légkör és - amire végképp nem számítottunk - igényesen berendezett helyiség fogad. Ildikó konyhája a hazai ízekkel csábít, ennek megfelelően a dekoráció népi jellegű, de a jó ízlés határain belül. Az étlap krétával teleírt három nagy tábla, "tipikus" kifőzdei fogások mellett akad egy-két különlegesség. A palócleves (590 Ft) nem tartozik ezek közé, de miután elfogyasztjuk, legszívesebben a "Green, green grass of home" című dalra gyújtanánk rá. Sajnos, a csirkebécsi krumplipürével (1050 Ft) már nem az édes otthont, inkább a kilencvenes évek magyar gyorsbüféit (Dixi csirke?) juttatja eszünkbe, ott lehetett ilyen - felmelegített - dolgokhoz hozzájutni, panírozott csirkemell néven. Ellenben a spenótos galuska füstölt sajtos mártással (850 Ft) nemcsak érdekes, finom is: semmiféle "előregyártást" nem érzünk rajta, bár egyenetlen hőmérséklete kissé gyanússá teszi. Ugyanez áll a túró rudi palacsintára (390 Ft), ami savanykás töltelékével és remek csokiöntetével ugyancsak különleges fogás.
Mindent összeadva Ildikó konyhája jó úton halad, hogy megváltoztassa a kifőzdékről alkotott nem éppen patyolatos véleményünket. A közeg mintaszerű, a választékból kevesebb talán több lenne, és persze nem ártana beszerezni a mostaninál professzionálisabb ételmelegítőt sem.
