étel, hordó - ILDIKÓ KONYHÁJA

  • .
  • 2010. október 28.

Trafik

A kifőzdék kozmás-szagos világa igen nagy népszerűségnek örvend, bár értéküket főleg a nyugati típusú gyorséttermekhez mérten kell belőni. Nincs ebben semmi különös: az efféle vendéglátóhelyen, legyen az piaci műanyag tányéros vagy a belvárosi tálcás, "igazi" ételt adnak, míg a "gyorsban" csak tikkadt zsemlét valami gyanús hússal - ugyanannyiért, néha még olcsóbban (???) is.
Kifőzde mindenhol akad, így egyáltalán nem okoz meglepetést, hogy a Fő utca elején, ugyanabban a tömbben, ahol a Belga Apátsági színes söreit kortyolhatjuk, és még farkasszemet néznek velünk a befuccsolt Seoul House lehúzott redőnyei, más jellegű kísérlet kezdődött. Ildikó konyhája - kifőzdéje - egyszerűségével tüntet, s úgy tűnik, sikerrel jár, jóval ebédidő után szinte telt ház fogad.

Ennél is nagyobb meglepetés, hogy az említett körülmények helyett tökéletes tisztaság, szagtalan légkör és - amire végképp nem számítottunk - igényesen berendezett helyiség fogad. Ildikó konyhája a hazai ízekkel csábít, ennek megfelelően a dekoráció népi jellegű, de a jó ízlés határain belül. Az étlap krétával teleírt három nagy tábla, "tipikus" kifőzdei fogások mellett akad egy-két különlegesség. A palócleves (590 Ft) nem tartozik ezek közé, de miután elfogyasztjuk, legszívesebben a "Green, green grass of home" című dalra gyújtanánk rá. Sajnos, a csirkebécsi krumplipürével (1050 Ft) már nem az édes otthont, inkább a kilencvenes évek magyar gyorsbüféit (Dixi csirke?) juttatja eszünkbe, ott lehetett ilyen - felmelegített - dolgokhoz hozzájutni, panírozott csirkemell néven. Ellenben a spenótos galuska füstölt sajtos mártással (850 Ft) nemcsak érdekes, finom is: semmiféle "előregyártást" nem érzünk rajta, bár egyenetlen hőmérséklete kissé gyanússá teszi. Ugyanez áll a túró rudi palacsintára (390 Ft), ami savanykás töltelékével és remek csokiöntetével ugyancsak különleges fogás.

Mindent összeadva Ildikó konyhája jó úton halad, hogy megváltoztassa a kifőzdékről alkotott nem éppen patyolatos véleményünket. A közeg mintaszerű, a választékból kevesebb talán több lenne, és persze nem ártana beszerezni a mostaninál professzionálisabb ételmelegítőt sem.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.