étel, hordó - KÁROLYI ÉTTEREM ÉS KÁVÉHÁZ

  • .
  • 2007. december 20.

Trafik

A pesti Károlyi-palota már régóta az irodalomnak áll, a múzeumi állandóságot persze meg-megtöri egy-egy időszaki kiállítás. Most épp a Romlás virágai 150.
évfordulóját ünneplik, és bár megjön az étvágyunk, Baudelaire-rel inkább kocsmába mennénk, és imigyen bizalmaskodnánk: "Na, Csárlikám, hogy ízlik a 30 fokos abszintlikőr? Hiányzik belőle a tűz? Sebaj, cukrot annyit ehetsz, amennyi beléd fér. Ha szépen megkéred a pultost, majd felgőzöli neked a presszógéppel. Nem tudod, mi ez a puha fehér? Barátom, ezt úgy hívják, műanyag pohár."

Így iddogálnánk, míg elfogy a pénzünk - vagyis nem sokáig. Valljuk be, nem éri meg. Baudelaire is kedvesebb nekünk, mint hogy hőzöngjünk ebben a didergős pesti marhapárizsiban. Különben pedig - és ez a lényeg - a Károlyi-palota udvarában tekintélyes étterem is akad. A nevével nem sokat vacakoltak, nyáron teraszszal áll a vendég szolgálatára. Mondhatnánk: Étel és Irodalom, de ne essünk túlzásba. Az étterem (és kávéház) odabenti visszafogott eleganciája nem különösebben meggyőző (régieskedő modern bútorok), a falon montázsok irodalmunk nagyjairól, a pultnál a két felszolgálóból álló diszkrét személyzet. Rajtunk kívül csak egy párocska van a teremben, ők is távozóban. A mi fiúnk asztalunkhoz perdül, de olyan suttogóra veszi, hogy alig értjük szavát. Valószínűleg mi sem üvöltözünk, hiszen többször visszakérdez. Példásan teszi elénk a terítéket, mégis inkább a görcsös igyekezetet őrzi meg emlékezetünk.

Mi mással indíthatnánk, mint Jókai-bablevessel (1100 Ft), amit az étlap füstölt tarjával és tejfölös loccsantással egészít ki. Nem lehet egy rossz szavunk, finom és bőséges adag érkezik. Minden összetevője rendben van, a bab, a hús, a lé, a tejföl... Szóval, nem lehet egy rossz szavunk, mégis az "egésszel" valahogy adósunk marad a Károlyi. Ám ami eztán következik, arra csak jót, még jobbat, a legjobbat mondhatjuk. Madárkánk neve: rosé kacsamell sherrys cseresznyeraguval, meggyes burgonyaropogóssal (2850 Ft). Ugye, szép? Örömmel jelentjük, hogy nemcsak leírva ínycsiklandó, használat közben is. A kacsa egyenest a nagykönyvből érkezett, de ami ennél is csodásabb, az a burgonyaropogós. Ránézésre korrekt krokett, de higgyék el, sokkal több annál! Képzeljék el, amint a vágás nyomán meggy csordul a tálra!

Gyönyörünket valami izgalmas desszerttel koronáznánk meg (Mézes vörösboros körte, vaníliafagylalttal? Fekete csokoládé-mousse pörkölt dióval, csokikehelyben? Máktorta forró ribizliöntettel?) Ám észre sem vettük, hogy gyönyörünk órájában prominens társaság vette birtokába a helyet. Pedig az elegáns külföldi hölgyek és urak mellett egy magyar pártelnököt, s egy magyar frakcióvezetőt is felfedezhettünk volna... Nem is lett volna ez baj, ha innentől kezdve nem válunk a személyzet számára láthatatlan emberekké. Nemhogy deszszertrendelésre, de még szemkontaktra sem futotta, így aztán jó húszpercnyi üldögélés után magunk fáradtunk a pulthoz, rendezni a számlát. Arra, hogy rendezhessük is, már csak röpke negyedórát kellett várni.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.