Így iddogálnánk, míg elfogy a pénzünk - vagyis nem sokáig. Valljuk be, nem éri meg. Baudelaire is kedvesebb nekünk, mint hogy hőzöngjünk ebben a didergős pesti marhapárizsiban. Különben pedig - és ez a lényeg - a Károlyi-palota udvarában tekintélyes étterem is akad. A nevével nem sokat vacakoltak, nyáron teraszszal áll a vendég szolgálatára. Mondhatnánk: Étel és Irodalom, de ne essünk túlzásba. Az étterem (és kávéház) odabenti visszafogott eleganciája nem különösebben meggyőző (régieskedő modern bútorok), a falon montázsok irodalmunk nagyjairól, a pultnál a két felszolgálóból álló diszkrét személyzet. Rajtunk kívül csak egy párocska van a teremben, ők is távozóban. A mi fiúnk asztalunkhoz perdül, de olyan suttogóra veszi, hogy alig értjük szavát. Valószínűleg mi sem üvöltözünk, hiszen többször visszakérdez. Példásan teszi elénk a terítéket, mégis inkább a görcsös igyekezetet őrzi meg emlékezetünk.
Mi mással indíthatnánk, mint Jókai-bablevessel (1100 Ft), amit az étlap füstölt tarjával és tejfölös loccsantással egészít ki. Nem lehet egy rossz szavunk, finom és bőséges adag érkezik. Minden összetevője rendben van, a bab, a hús, a lé, a tejföl... Szóval, nem lehet egy rossz szavunk, mégis az "egésszel" valahogy adósunk marad a Károlyi. Ám ami eztán következik, arra csak jót, még jobbat, a legjobbat mondhatjuk. Madárkánk neve: rosé kacsamell sherrys cseresznyeraguval, meggyes burgonyaropogóssal (2850 Ft). Ugye, szép? Örömmel jelentjük, hogy nemcsak leírva ínycsiklandó, használat közben is. A kacsa egyenest a nagykönyvből érkezett, de ami ennél is csodásabb, az a burgonyaropogós. Ránézésre korrekt krokett, de higgyék el, sokkal több annál! Képzeljék el, amint a vágás nyomán meggy csordul a tálra!
Gyönyörünket valami izgalmas desszerttel koronáznánk meg (Mézes vörösboros körte, vaníliafagylalttal? Fekete csokoládé-mousse pörkölt dióval, csokikehelyben? Máktorta forró ribizliöntettel?) Ám észre sem vettük, hogy gyönyörünk órájában prominens társaság vette birtokába a helyet. Pedig az elegáns külföldi hölgyek és urak mellett egy magyar pártelnököt, s egy magyar frakcióvezetőt is felfedezhettünk volna... Nem is lett volna ez baj, ha innentől kezdve nem válunk a személyzet számára láthatatlan emberekké. Nemhogy deszszertrendelésre, de még szemkontaktra sem futotta, így aztán jó húszpercnyi üldögélés után magunk fáradtunk a pulthoz, rendezni a számlát. Arra, hogy rendezhessük is, már csak röpke negyedórát kellett várni.
