A hazai vendéglátásban az Igazságos neve hallatán elsőre a belvárosban található cigányzenés pince ugrik be, ami legalább negyven éve kötelező turistalátványosság mindazoknak, akik idegenvezető nélkül ki sem dugják a fejüket szállodai szobájukból. Az általunk vizsgált Mátyás viszont olyan vidéken van - Rákospalotán, a Bánkút utcában -, ahol legfeljebb az M3-asról véletlenül letérő turistabusz fordul meg. De mindez nem jelenti, hogy a Mátyás amolyan külvárosi őrszobaként működne Palota paneles és családi házas negyedének határán, amit a legjobb indulattal sem neveznénk királyinak. A tetejére neonfeliratot szereltek, tehát igen feltűnő, mondhatnánk azt is, fény az éjszakában.
De ez még nem jelent semmit. Láttunk mi már viharverte tájon pompás fényreklámot, igaz, egy műtrágyaüzemen. Az viszont már meglepetés, hogy jöttünkre vigyázzba vágják magukat a pincérek, és nem azért, mert végre vendég érkezett hétköznap, késő délután. Csak ámulunk a majdnem telt házon, a fából faragott barátságos berendezésen, ami végre nem az ilyen helyeken megszokott barkácsáruházi leértékeléseket juttatja eszünkbe. Csakhogy a Mátyást eleve nem nevezhetjük megszokottnak, hiszen a falon oklevelek és diplomák sora bizonyítja a szakács, Mógor Attila rátermettségét, a bekeretezett fényképek viszont arra utalnak, hogy Lagzi Lajcsi és Kozsó is törzsvendég itt, ami lehet, hogy büszkeségre ad okot, de dekorációnak nem a legszerencsésebb.
A felszolgálás minősége és a választék láttán azonban úgy véljük, megfogtuk az isten lábát. A pincérek előzékenyek, úgy tűnik, valójában szakmájuk mesterei. Ami pedig az étlapot illeti, a bécsi szeletet (2150 Ft) leszámítva egyetlen olyan fogást sem találunk, ami szokványosnak mondható. Csupa verscím, középpontban struccal és mangalicával, bár számunkra már az is lírai, hogy végre találtunk egy helyet, ahol a szalvéta nem papírból van.
A gazdag libaleves maceszgombóccal (850 Ft) nagyszerű kezdés, aranyló fényben kifogástalan tartalom. Mielőtt azonban úgy éreznénk, megvan az eldorádói vízum, arra leszünk figyelmesek, hogy csorba a tányér (ilyen előzmények után - felfoghatatlan). A tárkonyos, tejfeles túrós csuszával készült struccpörkölt (2400 Ft) arra bizonyíték, hogy hiába tartják a futómadarat túlságosan inasnak, a belőle készült étket szárazkosztnak, kellő türelemmel és hozzáértéssel legalább akkora élményt okozhat, mint a jól elkészített gulyás, bár mi több túrót is elfogadtunk volna a csuszára. A bécsi szelet minden tekintetben rendben van, igazán emlékezetessé mégis a szalmakrumpli teszi. Pedig eddig azt gondoltuk, hogy vendéglői körülmények között csak rosszul vagy még rosszabbul lehet elkészíteni. A legnagyobb meglepetés mégis a csirkemell: szezámos-mandulás bundában, pirított zöldségekkel és rokforttal töltve érkezik, görög salátával (1850 Ft). Noha a gazdagítás módja és az ehhez társuló pikáns ízvilág is komoly élményt okoz, igazán felejthetetlenné a csirke önmagában is fenséges ízétől, omlós puhaságától válik. Nem mondhatunk mást, a hús egyszerűen selymes, szinte simogat.
