étel, hordó - MINYON

  • .
  • 2010. február 25.

Trafik

A Király utca elején járunk. A Central Passage-nak nevezett építmény máshol talán tetszene, de itt? Még akkor is parvenü gettómilliomosnak látszik, ha tudjuk, hogy nem a környéken megszokott brutális dózerolás árán épült, hanem egy "valódi" foghíjtelken.
De hagyjuk ezt, inkább kirakatba megyünk, ahol a kötelező "szolgáltató jelleget" egy vendéglátóhely testesíti meg. Minyonnak hívják, és erről egy közeli emlék ugrik be. A Károly (Tanács) körút egykori kioszksorának bársonyos presszaja, amit ugyanígy neveztek, bár még franciásan - Mignon - tekergett neonfelirat homlokzatán. Vajon ez lehet az oka, hogy bár a névadó csupán egy sütemény, mégsem jut eszünkbe, hogy cukrászdába lépünk? Rossz levegőt, bujának látszani akaró agg dizőzt, vak zongoristát képzelünk egy ilyen nevű helyre, és közben az jár a fejünkben, hogy láttunk-e, kóstoltunk-e valaha is friss minyont? De hamar kiderül, hogy mindez csak rossz (szép?) emlék, a Király utcai Minyon igényesen berendezett, külsőségeiben a nemzetközi porondon is számlaképes létesítmény - a "multifunkcionalitás" jegyében. "Az eleganciát a bájjal ötvöző, barátságos, ugyanakkor színvonalas enteriőr sok funkciót lát el a nap különböző szakaszaiban. Napközben kávézóként áll a vendégek rendelkezésére, este 6 órától nyílik az a la carte étterem (havonta megújuló étlappal), éjszakánként pedig több mint száz koktéllal várja vendégeit a koktélbár" - írják honlapjukon, nekünk pedig eszünkbe nem jutna vitába szállni a 3 in 1 megoldás előnyeiről és hátrányairól. Inkább ennénk valamit. Az ifjú felszolgáló ragyogni kezd, miután kiderül, hogy nem csak egy sörre ugrottunk be, és olyan büszkén teszi elénk az étlapot, mint lánglelkű zseni verseskötetének kéziratát.

Kevés az olvasnivaló, ami ugyebár jó előjel, szokásos (gulyás, lecsó) és szokatlan (csirke tea julienne, brezaola carpaccio) keveredik, elsőnek csilis, garnélás paradicsomlevest (950 Ft) kérünk. A tálalás első osztályú, a leves sűrű és ízletes, a rákocskából kikandikáló csili nemcsak egzotikus, de értelme is van, hiszen az összhatás párját ritkítóan eredeti. A recept vélhetően egy mexikói olasz étteremből származik: elfogyott a sajt, amit a paradicsomlevesre szántak, és gyorsan beletették azt, amit épp a konyhában találtak. Ritka szerencséjük volt. A borjúpaprikásra (2900 Ft) viszont az anyja sem ismerne rá. "Művészi" kiszerelésben érkezik, a középen elhelyezett - nem előre gyártott! - galuskapiramist négy tejfölös, paprikás hússziget keretezi. Az íze kifogástalan, ám ennél is örömtelibb, hogy szó sincs tengernyi tonnáról, ez a pörkölt kifejezetten légies, de még véletlenül se gondoljanak tütüben billegő vízilóra. A desszertként kapott birsalmaparféról (980 Ft) is csak a legjobbakat mondhatjuk, úgyhogy itt az ideje, hogy felülbíráljuk a minyon szóval kapcsolatos előítéleteinket.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.