Ám ehelyett a Pilvax panziója a teljesen izgalommentes három csillagot hozza, belsőépítészeti megoldásai - legalábbis ami az aulát illeti - annyira emlékezetesek, mint a múlt heti időjárás-jelentés. Reprezentatívnak szánt, de oda nem illő fotocellás bejáratával együtt legfeljebb egy vidéki kisvárosban tudnánk elképzelni, nem Budapest szívében. A történelmi időkre csupán a kirakatüvegre ragasztott nagyméretű kokárdamatrica emlékeztet, bár lehet, hogy éppen 12 pontos a házirend.
Mivel az étterem füstmentes, a sörözőben foglalunk helyet, ami tiszta, rendes, de a lakberendezői fantáziától igen távoli. A teret egy letakart cimbalom uralja, úgy látszik, csak a jó vacsorához szól nóta. Viszont a rádiót sem kapcsolták be, ami mindenképpen dicséretes, miként a vakítón fehér abrosz, a damasztszalvéta és a felszolgáló viselkedése is. Biztató kezdet: a Pilvax első osztályú besorolása tehát nemcsak a belvárosi és az árfekvés miatt evidens. A előételként felszolgált hortobágyi húsos batyu (1390 Ft) már nem csak biztató. Tökéletes. Régi gyanú, hogy az efféle palacsinta tölteléke (meg a brassói aprópecsenye) ételmaradékból (moslék) készül, nos a Pilvax batyuja megcáfol minden erre vonatkozó tézist, a fűszeres, kifejezetten jólesőn csípős bélés önmagában - vagy például pirítóssal - is remekelne, a szakácskönyvbe illő tálalás (a palacsinta "batyut" snidlinggel kötözték meg) külön dicséretet érdemel. Bécsi szeletet (3300 Ft) kérünk másodiknak, ám ilyesmi - akár 1848-ban - most is játék a tűzzel. Látványra minden rendben: malomkerék citromkarikával, hasábbal, paradicsomos, salátás díszítés. Ezt ugyan nem tenné címlapjára a Konyhatündér magazin, de azért elmegy. Az első krumpliig nincs is baj, ám amikor észleljük, hogy a köreten jócskán megszaladt a fűszeres só, tényleg csak azt mondhatjuk, amit a császár a forradalmi híreket hallva: "Vizet!"
Szerencsére a rétestállal (950 Ft) ismét a helyükre kerülnek a dolgok. A fagylalttal, tejszínhabbal, csillagra vágott gyümölcsökkel díszelgő három szelet különlegessége a karamellizált tetőszerkezet, ami - legalábbis nekünk - újdonság. Persze mi le vagyunk maradva, és szinte már halljuk is a szakújságíró felhorkanását. "Még hogy újdonság? Egy túróst!"
Inkább kettőt.
