De a zelleres paradicsomleves cukkinichipsszel (950 Ft) nem a legszerencsésebb kezdet. A korrekt, ám nem igazán emlékezetes alapot ugyanis a mélybe rántja az inkább szivacsos, mint ropogós chips, ráadásul úgy tűnik, a cukkini íze sem passzol a zellerhez, paradicsomhoz. Jobban járunk a rágcsálnivalónak szánt, bár köretként jelölt metélőhagymás kölesgolyókkal (390 Ft), annak ellenére, hogy a hagymával nagyon takarékosan bántak. A pizzák közül a vékony tésztájú rukkolás (1730 Ft) korongot választjuk, ami végre jó döntésnek bizonyul, a tészta ropog, mint a Maxim-géppuska, az olívás feltétet pedig harmatosan zsengének érezzük (miként Mendelssohnt derék kottamásolónk - a szerk.), ami nyilvánvalóan illúzió, de ki mondta, hogy nem szeretjük a bűvészeket?
A cirkuszt viszont nem annyira. Erős a gyanúnk, hogy a tte de moin sajttal, kapribogyóval sült tonhalsteak paradicsomsalsával, grillezett zöldségekkel (3990 Ft) kicsit többet ígér, mint ami valójában, ám nemcsak emiatt érezzük, hogy az egyébként szépen tálalt fogás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A tonhal ízetlenségét a kapribogyó sem tudja feledtetni, a grillezett zöldség pedig - magyar szokás szerint - túl olajos. Sajnos a zárás - vaníliás créme brulée meggyraguval, pisztáciakrémmel (850 Ft) - sem harmonikus, az édesség egyszer túlságosan édes és sűrű, máskor fanyar, mint a fekete humor. Mintha két különböző desszert lenne a tányéron.
Azért temetni nem kell a gödöllői Maxot, pizzériának egész rendes.
