kulthírek

  • .
  • 2009. augusztus 13.

Trafik

GYÁSZ 59 éves korában elhunyt John Hughes: az amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer a 80-as, 90-es években családi vígjátékokkal írta be a nevét Hollywood történetébe, mint legnagyobb sikere, a Reszkessetek, betörők, a Belevaló papapótló vagy a Beethoven-kutyasorozat. Meghalt Willy DeVille: együttese, a New York-i punk/new wave színtér sajátos R&B, blues, dixie, cajun hatásokat mutató zenéjét játszó Mink DeVille Spanish Stroll című dalával tette le a névjegyét, 1977-ben, ez Angliában Top 20 sláger lett. Storybook Love című filmdala tíz évvel később Oscar-jelöltségig jutott. 58 éves volt. ICA-D Szeptembertől új intézményi struktúrát alakítanak ki a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben: Zólyom Franciska művészettörténész augusztus végi távozása után az ICA-D művészeti koncepcióját és projektjeinek sorát egy négy főből álló kurátori team dolgozza ki Szoboszlai János művészettörténész vezetésével. MENEDÉKKÉRÕ IRÁNI ROCKEREK Menedékjogot kér Nagy-Britanniában Ashkan Kooshanejad és barátnője, Negar Shaghaghi, akik Bahman Ghobadi Cannes-ban vetített No One Knows About Persian Cats című filmjében szerepeltek.
Az illegális teheráni underground zenei színtérről szóló filmben bemutatott zenekaruk dobosát, Ali Ghomashchit, aki néhány héttel ezelőttig velük együtt tartózkodott Londonban, hazatérte után letartóztatták, s azóta nincs hír felőle.

MAGYAR FILMEK SZARAJEVÓ SZÍVÉÉRT Vranik Roland második játékfilmje, az Adás meghívást kapott az augusztus 12-én kezdődő Szarajevói Filmfesztivál nagyjátékfilmes versenyébe. A rövidfilmek között verseng Kenyeres Bálint A repülés története, M. Tóth Géza Mama és Pápai Pici Vallomás című alkotása, a dokuk között pedig Papp Gábor Zsigmond Kémek a porfészekben című munkája és Cseke Eszter Fata Morganája. Pálfi György Nem vagyok a barátod című filmjét a Fókuszban című sorozatban vetítik.

200 GITÁR A New York-i Damrosch Parkban tízezren hallgatták, amint 200 elektomos gitáros, 16 basszusos és egy dobos megszólaltatta a karmesterként közreműködő komponista, Rhys Chatham háromrészes zenedarabját: a Crimson Grail (Outdoor Version) amerikai premierjét eredetileg tavaly ilyenkor tartották volna, de az akkori ítéletidő miatt elhalasztották. Rhys Chatham a New York-i punk (mindenekelőtt a Ramones), illetve a kortárs minimalisták (La Monte Young, Steve Reich) hatását magába szíva alakította ki saját gitárzajos zenei világát, ami inspirálóan hatott a helyi posztpunk színtér zenekaraira is, például a Sonic Youthra. Nem véletlen, hogy amikor nemrég néhányszor újra előadták Chatham leghíresebb darabját, a Guitar Triót, a koncertek egy részén közreműködött a Sonic Youth két tagja, Lee Ranaldo és Thurston Moore is. 'k dolgoztak Chatham régi gitáros társával, Glenn Brancával is, aki Hallucination City címmel írt zenét száz gitárra. Ugyanekkora apparátusra hangszerelte An Angel Moves Too Fast to See című művét Chatham is, aki Liquid Liquid nevű zenekarának felbomlása után, 1987-ben Párizsba költözött, s ott 400 gitárosra és a Sacré Ccur előtti szabadtéri előadásra gondolván írta meg a Crimson Grailt. Képünk Párizsban készült róla, 2005-ben, amikor a francia főváros megbízásából írott darabot elő is adták, a székesegyház előtti lépcsőkön kezdvén, odabent folytatván, a helyszínen ezer néző, plusz élő tévéközvetítés és CD. Hasonló élményben részesülhetett most a New York-i közönség, megtoldva azzal, hogy ez alkalomra újra összeállt a Liquid Li-quid is.

ABBEY ROAD Pontosan 40 évvel azután, hogy 1969. augusztus 8-án 11.35-kor elkészült a fotó a Beatles tagjairól, amint átkelnek az északnyugat-londoni Abbey Road zebráján, rajongók százai gyűltek össze a helyszínen, emlékezni a zenekar utoljára fölvett albumára. Itt, az EMI közeli stúdiójában rögzítette legtöbb felvételét a Beatles. Iain Macmillan skót fotós mindössze tíz percet kapott, hat kockát lőtt el. Az albumborító által indukált kérdések kultikus találgatásokra adtak okot: vajon miért van mezítláb Paul McCartney (a másik, kevésbé ismert képen még szandálban áll), balkezes létére miért tartja jobb kezében a cigit, miért lép ellenkező lábával, mint a többiek, tán csak nem halt meg, és egy hasonmása állt a helyére? Rajongóik idővel megszámlálhatatlan hasonló képet csináltak önmagukról, az Abbey Road sajátos turistahely lett (a BBC megszólaltatott egy régebben arrafelé dolgozó buszsofőrt, akinek rengeteg bosszúságot okoztak a zebrán pózolók), s persze készültek ajándéktárgyak, pólók, bögrék, összerakták Legóból, megrajzolták a Simpson-családdal, s mint látható, elkészítette a maga frivol változatát a Red Hot Chili Peppers is, de ennek is 21 éve már.

FEKETE MÛVÉSZETEK Dakarban bejelentették: 2010 decemberében Szenegál fővárosában rendezik meg a harmadik FESMAN-t, vagyis a Fekete Művészetek Világfesztiválját. Ugyanitt volt az első is, 1966-ban, Leopold Sedar Senghor, Szenegál költőből lett elnöke kezdeményezésére, olyan művészek vendégszereplésével, mint Alvin Ailey vagy Duke Ellington, s az akkori irodalmi zsűri olyan szerzőket díjazott, mint Wole Soyinka (The Road) és Nelson Mandela (No Easy Walk to Freedom). A másodikat 1977-ben, a nigériai Lagosban tartották, többek között Stevie Wonder, Miriam Makeba, Gilberto Gil, King Sunny Ade, Gil Scott-Heron, Tabu Ley Rochereau, Sun Ra, Caetano Veloso és Isaac Hayes fellépésével. A harmadiknak elvileg idén lett volna az ideje, de jövőre halasztották, a mottó: Afrikai reneszánsz; a díszvendég Brazília a világ második legnagyobb fekete népességű országaként 300 fős delegációt küld majd. A legtágabb értelemben vett esemény várható, az afrikai államfők csúcstalálkozójától szépségversenyig, divatbemutatótól a kulturális sokszínűség és a politikai egység témáját megtárgyaló konferenciáig. Természetesen főszerep jut majd a zenének, amint arra a fesztivál jószolgálati nagykövetei között szereplő muzsikusok sora - Youssou N'Dour, Pierre Akendengue, MC Solaar, Baaba Maal, Manu Dibango, Cesaria Evora stb. - mutatja.

Figyelmébe ajánljuk