étel, hordó - VITORLÁS/VELENCE

  • .
  • 2010. július 22.

Trafik

A tóparti település Fő utcája kívül esik a turisták és strandolók futotta körön, nevében inkább az "öreg" Velencének nevezett város- (akkor még falu)rész egykori központi szerepére utal. Ennek megfelelően a templom tövében vendéglátóhely húzza meg magát, legnagyobb meglepetésünkre sokkal több, mint az ilyenkor szokásos nyerőgépes kocsma.
Igen, egy hús-vér vendéglőről van szó, amely úgy látszik, még megtalálja a számítását. Teraszán és belső udvarában kellő számú vendég, persze nem a hétvégi leugrók, de nem is a velencei állandó lakcímmel rendelkezők. Vélhetően a "szezonlakosság", vagyis a nyaralótulajdonosok azon rétege tekinthető törzsközönségnek, amely lusta betoppanó vendégeinek sütni-főzni, viszont vállalhatatlannak tartja a parti hekket, sült krumplit. Úgy tűnik, ahhoz épp elegen vannak, hogy a Vitorlást eltartsák.

Az étterem vezetése a külsőségeket illetően egyértelműen az olcsó (Flair kerti garnitúra) és a házias (kockás abrosz) mellett tette le a garast, a barátságos kiszolgálás szintén szériatartozék. A választék a nem túl bonyolult, de nem is a túl közhelyes megoldásokat helyezi előtérbe, az árak a XX. század végét idézik.

Nem tudjuk, mikor ettünk 490 forintért ilyen jó gombalevest, bár nincs benne semmi újszerű: csupán remek arányok, harmonikus fűszerezés, friss belevalók. Ugyanez áll a túrós csúszára (890 Ft) is, épp olyan, amilyennek lennie kell, semmit nem spóroltak ki belőle, nem főzték túl, nem sózták el. A szárnyas falatok nyárson (1390 Ft) tábortűzi emlékeket idéz: a megfelelő helyen és időben elfogyasztott csöpögős kenyérszalonna tud olyan "édes" lenni, mint ez a pulykás-hagymás sorozatvetés. És nincs vége! A fogas Orly módra (1390 Ft) szintén frissességével, tökéletes bundájával kápráztat el bennünket.

Csak azt sajnáljuk igazán, hogy a fagylaltkelyhet (490 Ft) otthon is összeállíthattuk volna a közértből beszerzett alkatrészekből.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.