Persze egy ilyen bevezető után minden bizonnyal akkor lepődne meg a T. Olvasó, ha legújabb kalandunk egy ATM-automata előtt ért volna véget - cseppet sem jóindulatú tanúk jelenlétében. Sajnos nem szolgálhatunk még ehhez hasonlóval sem, sőt valójában felháborodni sem tudunk.
De miután túltettük magunkat az első előítéleten, máris volt egy újabb: a Liszt Ferenc tér közelségéből arra következtetünk, hogy ha már hangulatában nem, abban a hanyag hozzáállásban majd megmutatkozik, amit az ottani helyek többségéről elmondhatunk. Hogy felháborító. Csakhogy ez sem igaz. És nemcsak azért, mert van dizőz és dzsesszgitáros, a kiszolgálás hibátlan, a választék pedig érdekfeszítő.
Akár hiszik, akár nem, a karalábé-krémleves lazactatárral (790 Ft) és az indiai ihletésű puy lencseleves Chorizo kolbásszal (890 Ft) még úgy is nagyszerű, hogy az utóbbiban mindössze egy kolbászkarikának a felét (!) sikerül megtalálnunk. A paprikás krumplinál (2190 Ft) viszont már nem panaszkodhatunk, bőséges, fűszeres, házias, és mégis egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az étterem fennhéjázó célkitűzése, "a gasztrokultúra becsempészése a mindennapokba" egy tényleg mindennapos étellel is lehetséges. Olyannyira, hogy nagyobb kedvünket leljük benne, mint a nem mindennapos báránysültben, amit tárkonyos bruschettával és házi kétszersülttel (3480 Ft) tálalnak, pedig az sem rossz.
Annál inkább a várakozás. A desszertre - csokoládéláva vaníliafagylalttal (890 Ft) - majd' egy órát kell, ami még akkor is több a soknál, ha a végeredmény kirobbanó.
