kertész lesek - ABSZINT

  • .
  • 2010. augusztus 26.

Trafik

Az abszinttal nem az a bajunk, hogy szar ital, és még az sem fáj, hogy réges-rég tehetséges franciák légiója hülyült el/halt meg miatta. (Ha nincs abszint, lett volna helyette más.) Igazából a mostani divatja kétségbeejtő: a ma már veszélytelen itóka élvezeti értéke továbbra is rémes, de ennél rosszabb, ahogy tehetségtelen hülyék légiója bohóckodik kanalával, és próbálja valami Toulouse-Lautrec-plakát hősének képzelni magát. Ennek - no meg az égő kockacukornak - fényében, ha egy éttermet az abszintról neveznek el, eleve gyanús.
De hát név nélkül is gyanús az olyan hely, ami az Andrássy úton, a Nagymező utcánál van. Lelki szemeinkkel a "lehúzott turista" alakját próbáljuk felidézni, de csak motyogást hallunk: "Hitelkártya? Izé, hát az a szállodában maradt."

Persze egy ilyen bevezető után minden bizonnyal akkor lepődne meg a T. Olvasó, ha legújabb kalandunk egy ATM-automata előtt ért volna véget - cseppet sem jóindulatú tanúk jelenlétében. Sajnos nem szolgálhatunk még ehhez hasonlóval sem, sőt valójában felháborodni sem tudunk.

De miután túltettük magunkat az első előítéleten, máris volt egy újabb: a Liszt Ferenc tér közelségéből arra következtetünk, hogy ha már hangulatában nem, abban a hanyag hozzáállásban majd megmutatkozik, amit az ottani helyek többségéről elmondhatunk. Hogy felháborító. Csakhogy ez sem igaz. És nemcsak azért, mert van dizőz és dzsesszgitáros, a kiszolgálás hibátlan, a választék pedig érdekfeszítő.

Akár hiszik, akár nem, a karalábé-krémleves lazactatárral (790 Ft) és az indiai ihletésű puy lencseleves Chorizo kolbásszal (890 Ft) még úgy is nagyszerű, hogy az utóbbiban mindössze egy kolbászkarikának a felét (!) sikerül megtalálnunk. A paprikás krumplinál (2190 Ft) viszont már nem panaszkodhatunk, bőséges, fűszeres, házias, és mégis egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az étterem fennhéjázó célkitűzése, "a gasztrokultúra becsempészése a mindennapokba" egy tényleg mindennapos étellel is lehetséges. Olyannyira, hogy nagyobb kedvünket leljük benne, mint a nem mindennapos báránysültben, amit tárkonyos bruschettával és házi kétszersülttel (3480 Ft) tálalnak, pedig az sem rossz.

Annál inkább a várakozás. A desszertre - csokoládéláva vaníliafagylalttal (890 Ft) - majd' egy órát kell, ami még akkor is több a soknál, ha a végeredmény kirobbanó.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.