kertész lesek - BONFINI/KIKELET

  • .
  • 2006. szeptember 7.

Trafik

Még mindig divatos mulatság Miskolc lesajnálása bizonyos körökben, pedig a dal már régóta nem arról szól, hogy "egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom..." Nem soroljuk a fejleményeket, legyen elég, hogy nagyot téved, aki acélvárosozik, dévétékázik, parázik, s még most is Pataky Attilát gondolja a város címerállatának. Miskolc a nyári verőfényben kimondottan élhető helynek mutatja magát, ellentétben például Budapesttel.
Hát még, ha a szokásos borsodi gyöngyszemekre vetjük tekintetünket! A diósgyőri vár régóta nem a lakótelepet lezáró kőhalom, Lillafüred láttán, a 35 fokos hőség ellenére, hideg futkos a hátunkon, és természetesen Miskolctapolca is hozza a formáját, elégedetten vetjük magunkat a barlangfürdő vizének habjaiba.

Mindig gyanús egy taxis ajánlata, a műszerfalra celluxozott pajkos lurkók fotója láttán mégis úgy véljük, igazat beszél a mákos hajú pilóta, valóban a tapolcai Bonfinibe hordja családját, ha pirosra vált a naptár. Mire megérkezünk, már-már álruhás (fürdőgatyás) Mátyás királynak képzeljük magunkat. A reneszánsz hangulat ezzel véget is ér, a Bonfini ugyanis a Kikelet nevezetű szálloda étterme. Ez még nem lenne baj, de az egyébként kimondottan barátságos és komfortos létesítményben oly gyakran törik a stílus, hogy valószínűleg többen tervezték, mint ahány szobája van. A Bonfininek akár két neve is lehetne, hiszen a fáklyás, muskátlis, fonott bútoros, műtermésköves terasz még valamelyest harmonizál a mediterrán tengerpartot idéző, mentőöves, halászhálós, műkedvelő festményes verandával, de annál kevésbé a belső helyiség faburkolatú, kandallós, művirágos, a Bonfini név ellenére is meglepetésszerű, mesterkélt időgépével.

Természetesen a teraszra ülnénk, ám az összes asztal foglalt, így a "tengerparton" maradunk. Kifogástalan modorú, középkorú felszolgáló érkezik, elnézést kér, hogy csak itt van hely, elénk teszi az étlapot. Biztosan a nagy meleg miatt felejti el megkérdezni, mit innánk. Legközelebb úgy tíz perc múlva néz felénk, addigra már patakokban folyik rólunk a szénsavmentes verejték. De a választékra nem panaszkodhatunk: az itthon oly gyakori étlap-jópofáskodás ("Folyékony étkek a test erősítésére", "A gyomor előkészítésére való étkek" stb. "fejezetek") ellenére is úgy tűnik, izgalmas kalandok elé nézünk. Csakhogy a hőségre való tekintettel leginkább hideg levessel kezdenénk, az viszont nincs, így beérjük az ásványvízzel, majd az "egy sima, egy fordított" jegyében hagyományos bécsi szelettel (1750 Ft) és a különlegességnek látszó vargányás, zöldfűszeres, sáfrányos csuszatésztával tálalt libasteakkel (2250 Ft) próbáljuk feldobni a meglehetősen gyászos hangulatot. Mint oly sokszor, most is csak a csodában bízunk...

Ilyen bevezető után persze nem nehéz kitalálni, hogy miután megérkeznek az ételek, azt is elfelejtjük, hogy valaha rosszkedvünk volt. A bécsit tanítani lehetne, a hozzávaló sült krumpli pedig káprázatos. De mindez szóra sem érdemes a libához képest, ami egyenesen remekmű. Látványnak sem utolsó, de az igazi csodát az a selymes, már-már erotikus ízvilág jelenti, ami eddig ismeretlen volt a számunkra. Miután komótosan, minden falatot gondosan megjegyezve végzünk vele, már rég nem a melegtől olvadozunk. Kár, hogy az ezt követő fagylaltkehellyel (780 Ft) ismét visszazökkenünk a valóságba, ami - lássatok csodát! - mégis szebbnek tűnik, mint fél órával korábban.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."