Hét év telt el, és úgy tűnik, hogy a kínálatát - természetesen - sportközvetítésekkel színesítő vendéglátóhely pozíciója megszilárdult. Mondanunk sem kell, hogy a nyitás óta sztárok sora költött itt el hangulatos vacsorát, s ne csak a hazai csatornatöltelékekre gondoljanak. Persze valószínű, hogy az RTL Klub közreműködése nélkül Paul McCartney vagy David Coulthard nem talált volna ide, de tudomásunk szerint egyikük sem kérte a panaszkönyvet.
Ilyenkor, nyáron terasz néz a forgalmas főútra, így hát kifejezetten szellemessé válik a szójátékos elnevezés, hiszen a levegő valóban olyan, akár egy bokszutcában. Ráadásul délután négy körül a nap is égeti a kiülőket, ezért inkább a légkondicionált, sportétteremhez képest elegáns helyiséget választjuk, s a kirakatban ülve azon tűnődünk, hogy miért hagyják nyitva az ajtót.
Italt az évszaknak megfelelő limonádélapról választunk, s az eperízesítésű (750 Ft) citromlétől (vö. citromízű banán) mi is olyan frissé válunk, mint a fiatal Frenreisz Károly, amint Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjében (1969), Zalatnay Cinivel az oldalán egy Mercedesszel előzi le azt a Robur buszt, melynek utasai egyebek mellett a Kex együttes tagjai. A személyzet tagjai is legalább annyira fiatalok, mint a negyven évvel ezelőtti száguldozók, s ha már sportétterem, nem hagyhatjuk ki a váltott szerva kifejezést, hiszen néha egy fiú, néha pedig egy lány szolgál fel. Kedvesek, aranyosak, van mit tanulniuk.
A galuskás vadraguleves (850 Ft) viszont kiváló, ízesítése nem a szokásos tárkonyos közhely, a hús pedig puha, mint a vaj. Nem csoda, hogy utána kifejezett izgalommal várjuk a kacsahússal töltött derelyét (1750 Ft), bár ez túlságosan jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Nem is az, hiszen amit kapunk, voltaképpen hortobágyi húsos palacsinta. Annak nem lenne rossz, de valószínűleg nincs olyan ízérzékeny személy, aki az agyonfűszerezett darált töltelékről meg tudná állapítani, hogy milyen állatból készült. Noha a kesudiós marcipánlapokkal (950 Ft) sikerül új fejezetet nyitni, és valóban kesudiós marcipánlapokat kapunk, mégis távozáskor az jár a fejünkben, hogy a Box utca ételeit inkább ne szólítsuk név szerint.
