kertész lesek - BUKHARA BÁR

  • .
  • 2009. június 4.

Trafik

Náncsi nénihez indultunk a Hűvösvölgybe, hogy régi adósságunkat törlesszük. A "házikosztos" szentélyről már annyi jót és annyi rosszat hallottunk, hogy dűlőre akartuk vinni a dolgot.
Ám csak az autót sikerült az emelkedőre... Ráadásul a fék jóval feljebb, az Ördögárok út százvalahány (egészen pontosan: 174. - a szerk.) előtt engedelmeskedett, épp a Villa Rosának nevezett panziónál. Tulajdonképpen végzetesnek éreztük, hogy a kertkapura nem a szállodaportás, hanem egy életnagyságú, palatáblás kartonszakács mutogatott.

Láttunk már ilyet, nem is egyszer, csakhogy itt olyat is láthattunk, amit másutt biztosan nem. A "villa" ugyanis nem egy szokásos panzióhoz illő unalmas konyhával, hanem üzbég étteremmel rendelkezik. Így hát a kertet is a "keleti kényelem" szerint rendezték be, asztalok mellett heverők is vannak - vélhetően, hogy a vízipipások kedvébe járjanak.

Felszolgálónk nemcsak a hely hangulatához illően kedves és szolgálatkész, de látható büszkeség tölti el, amikor a bőség zavara miatt nehezünkre esik a választás. Ó, azok az ismeretlen nevek! Zuljen, szamsza, dolma, csucsvara, manti, hanin, no meg a plov, amiről azt állítja az étlap szerzője, hogy ez volna "a nemzeti eledel".

Bevezetésnek andzsári hacsapurit (1690 Ft) kérünk, ami voltaképpen az üzbég pizza, ám sokkal rafináltabb az eredetinél. A sós kalácsnak látszó, csónak alakú tésztában csak a tükörtojást és a spenótot ismerjük fel, de egészen biztos, hogy a különleges fűszerezés teszi igazán izgalmassá. A sütőtökkel töltött mantit (1490 Ft) viszont minden eleme. A derelyének látszó, ám nem főzött, hanem gőzölt tésztában két esküdt ellenség, a tök és a zöldhagyma - ki tudja megint, hogy milyen fűszerekkel kombinálva - kötött békét a legnagyobb örömünkre. Természetesen a bárányhúsos plovot (2190 Ft) sem hagyhattuk ki, ami első ránézésre bármelyik kínai gyorsbüfében elférne: hús és rizs és sárgarépa, a tálalást azonban nem csak az autentikusnak tűnő tányér dobja fel; a kupac tetejére tett fokhagyma szó szerint megkoronázza, ráadásul a gerezdek szinte kenhetők, annyira puhák. Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy bár látványra valamiféle túlízesített dolognak tűnik a plov, nem mondhatjuk rá, hogy csípős vagy erős, inkább megint csak a szokásosat: jellegzetes.

A végére hagyjuk a történelmet, édességnek a mogyorós-mézes Napóleon tortaszeletet (690 Ft) választjuk, amit vélhetően francia közvetítéssel már oroszok csempészhettek az üzbég konyhába valamikor az 1860-as években, amikor magukévá tették a szebb napokat is látott buharai emirátust. Ennek ellenére teljesen belesimul az eddigi sodrásba: pehelykönnyű és emlékezetes. Akár bármi más a Bukhara Bárban.

Figyelmébe ajánljuk