kertész lesek - ERM'S CSÜLÖK AND JAZZ

  • .
  • 2009. május 14.

Trafik

Szentendrére indultunk, mint ihletért az amatőr festő, de már a HÉV-en éreztük - úgy Budakalász, Lenfonógyár után - hogy ejtve a vízparti romantikát beérjük az első utunkba eső étteremmel. Pomázon majdnem leszálltunk, Pannóniatelepen meg úgy rángatott vissza a kalauz, hogy ne rontsunk be a megálló melletti presszóba, de becsületünkre legyen mondva, a szentendrei végállomás lacis-lángosos bádogvárosát a szirénhangok ellenére is nagy ívben kerültük el, bár nem volt könnyű. A belvárosig, a Duna-partig azonban nem jutottunk el.
Amint megláttuk a bevezető szakasz (Kossuth Lajos utca) első éttermét, éreztük, a rossz előjelek ellenére is célba értünk. Nem érdekelt, hogy bár hiába a hangulatos macskakő, ha autók torkában kell helyet foglalnunk, a cégéren szereplő "csülök" és "jazz" sem ígért semmi jót, a muskátlis, ácsolt terasz mégis meggyőzőnek tűnt - legalábbis Pannóniatelephez képest.

Mondanunk sem kell, hogy az Erm's specialitása a csülök, a jazz pedig onnan jön, hogy a rossz fekvés miatt műsorral próbálják idecsalni a közönséget. A zene mellett alkalmanként a stand up comedy is helyet kap, például a "Bornai Tibor a Jazzpadláson" című programot hirtelen nem tudjuk hova tenni. De kora délután nincs is erre szükség. Azt leszámítva, hogy asztaltársaságunk egy parkoló Honda Civickel egészül ki, nem lehet okunk a panaszra. A felszolgáló jó értelemben barátságos, a választék pedig nem csak a frizuráján figyelemre méltó.

Kezdetnek fokhagymakrémlevest (470 Ft) és tejfeles savanyú csülöklevest (680 Ft) rendelünk. Az előbbit csak azért, mert évek óta várjuk a pillanatot, hogy végre kijelenthessük: ezt az egyszerű, nem különösebben izgalmas dolgot is zseniálisan lehet elkészíteni. Nos, türelmünk töretlen. Az Erm's fokhagymalevese valószínűleg minden vizsgán átmenne, de a zsűri értékelés közben biztosan elaludna. A savanyú csülökleves azonban más tészta. Természetesen a frankfurti járatra kapaszkodik fel, de a puhára főtt kockás csülöknek és az okosan porciózott káposztának köszönhetően jóval könnyedebb, mondhatnánk, tavasziasabb, mint a német rokon.

Ugyanezt mondhatjuk a kapros túrógombóccal tálalt harcsapaprikásra (1880 Ft), ami már annyira légies, hogy szinte elszáll. Kár, hogy a fűszerezéssel kapcsolatos akadályt nem sikerült ugyanilyen eleganciával venni, és hiába a "fizikai" remeklés, ha a gyáva ízesítés miatt kénytelenek vagyunk a sótartó után nyúlni. Popeye kedvencére (1830 Ft) viszont nem lehet panaszunk, a névadó kivételével. Naná, hogy spenótunk van, méghozzá fokhagymás és juhtúrós, de a lényeg azért a ropogós csülök, amit a levesbéli kollégához hasonlóan mentesítettek mindenféle zsíros nyavalyától.

Vagyis hiába tömtük magunkat "papíron" degeszre, az ilyenkor szokásos gyomros elmaradt. Ide nekünk Bornai Tibort!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.