kertész lesek - ERM'S CSÜLÖK AND JAZZ

  • .
  • 2009. május 14.

Trafik

Szentendrére indultunk, mint ihletért az amatőr festő, de már a HÉV-en éreztük - úgy Budakalász, Lenfonógyár után - hogy ejtve a vízparti romantikát beérjük az első utunkba eső étteremmel. Pomázon majdnem leszálltunk, Pannóniatelepen meg úgy rángatott vissza a kalauz, hogy ne rontsunk be a megálló melletti presszóba, de becsületünkre legyen mondva, a szentendrei végállomás lacis-lángosos bádogvárosát a szirénhangok ellenére is nagy ívben kerültük el, bár nem volt könnyű. A belvárosig, a Duna-partig azonban nem jutottunk el.
Amint megláttuk a bevezető szakasz (Kossuth Lajos utca) első éttermét, éreztük, a rossz előjelek ellenére is célba értünk. Nem érdekelt, hogy bár hiába a hangulatos macskakő, ha autók torkában kell helyet foglalnunk, a cégéren szereplő "csülök" és "jazz" sem ígért semmi jót, a muskátlis, ácsolt terasz mégis meggyőzőnek tűnt - legalábbis Pannóniatelephez képest.

Mondanunk sem kell, hogy az Erm's specialitása a csülök, a jazz pedig onnan jön, hogy a rossz fekvés miatt műsorral próbálják idecsalni a közönséget. A zene mellett alkalmanként a stand up comedy is helyet kap, például a "Bornai Tibor a Jazzpadláson" című programot hirtelen nem tudjuk hova tenni. De kora délután nincs is erre szükség. Azt leszámítva, hogy asztaltársaságunk egy parkoló Honda Civickel egészül ki, nem lehet okunk a panaszra. A felszolgáló jó értelemben barátságos, a választék pedig nem csak a frizuráján figyelemre méltó.

Kezdetnek fokhagymakrémlevest (470 Ft) és tejfeles savanyú csülöklevest (680 Ft) rendelünk. Az előbbit csak azért, mert évek óta várjuk a pillanatot, hogy végre kijelenthessük: ezt az egyszerű, nem különösebben izgalmas dolgot is zseniálisan lehet elkészíteni. Nos, türelmünk töretlen. Az Erm's fokhagymalevese valószínűleg minden vizsgán átmenne, de a zsűri értékelés közben biztosan elaludna. A savanyú csülökleves azonban más tészta. Természetesen a frankfurti járatra kapaszkodik fel, de a puhára főtt kockás csülöknek és az okosan porciózott káposztának köszönhetően jóval könnyedebb, mondhatnánk, tavasziasabb, mint a német rokon.

Ugyanezt mondhatjuk a kapros túrógombóccal tálalt harcsapaprikásra (1880 Ft), ami már annyira légies, hogy szinte elszáll. Kár, hogy a fűszerezéssel kapcsolatos akadályt nem sikerült ugyanilyen eleganciával venni, és hiába a "fizikai" remeklés, ha a gyáva ízesítés miatt kénytelenek vagyunk a sótartó után nyúlni. Popeye kedvencére (1830 Ft) viszont nem lehet panaszunk, a névadó kivételével. Naná, hogy spenótunk van, méghozzá fokhagymás és juhtúrós, de a lényeg azért a ropogós csülök, amit a levesbéli kollégához hasonlóan mentesítettek mindenféle zsíros nyavalyától.

Vagyis hiába tömtük magunkat "papíron" degeszre, az ilyenkor szokásos gyomros elmaradt. Ide nekünk Bornai Tibort!

Figyelmébe ajánljuk