kertész lesek - MINI

  • .
  • 2011. szeptember 15.

Trafik

A múlt században a Krisztina tér közétkeztetésének központja a Zöldfa étterem (és eszpresszó) volt. Az 1960-as években létrehozott vendéglátó centrum építtetői és üzemeltetői a környék szellemét, az ún.
tabáni hangulatot próbálták feledtetni, a Zöldfa modern vonalvezetésű volt, akár a 353-as Wartburg prototípusa az 1966-os lipcsei vásáron. A nosztalgiázók számára mégis akadt kiskapu. Átellenben a Déryné cukrászda neve ellenére is inkább füstös preszszóként üzemelt, esztrádján esténként élő zene bódította a Triple-Sectől amúgy is bódult időutasokat.

E kétéltű vendéglátás évitizedekig tartotta magát, de a rendszerváltás után már a kiüresedés ülte torát: a Zöldfa megszűnt, hogy jóval később Mákos Guba étkezdeként és bankként szülessen újjá, a Déryné hangulata pedig úgy veszett el a múltban, mintha sohasem lett volna.

Pár évvel ezelőtt azt hittük, mindennek vége, ám ekkor a Déryné átalakult, hogy a "gasztrománia" jegyében, puccos vendéglőként próbáljon trendet rakni. A repülőrajt sikerrel járt, az immár "bistróként" működő létesítmény celebtanyává változott, és ez alapos átalakulást generált: az egykor hangulatos Roham utca (ennek a sarkán van a Déryné) díszburkolatos parkolóvá változott, és egy újabb vendéglátóhely is létesült. Mininek hívják, de senki ne gondoljon Török Ádámra, a kerület szülöttjére, inkább az (új) Déryné meghosszabbított csápja ez; itt is, ott is asztalokkal teli a járda, a közönséget mintha egy menő magyar médiafelület katalógusából válogatták volna. (Ennyi terepjárót utoljára a Daktariban láttunk.) A hőségre való tekintettel legszívesebben a légkondicionált (legalábbis annak vélt) belsőt választanánk, ám a pincér figyelmeztet: "Olyan hangos a zene, hogy nem lehet kibírni."

Marad a sárga fényben úszó járda (kísér a Gypsy Kings), ám azt is halljuk, hogy valaki felsóhajt: "Pont olyan, mint Párizsban." E szavak nyomán a tulajnak biztosan dagad a mája, minket azonban elszomorít az efféle igyekezet. Annyira művi, annyira stílusidegen az egész, hogy talán még az is értékelhetőbb lett volna, ha a Minibe (meg a Roham utca egészébe) ölt pénzeket inkább a Szajnába lapátolják.

Pedig a vendéglátást illetően nincs okunk panaszra, a kiszolgálás példás, a tálalás művészi, a szakács lelkesedése sem hiányzik: a fish and chips (2400 Ft) nagyszerű, a zöldalmás jérce (3250 Ft) nagyfokú kreativitásról tesz tanúbizonyságot, a desszert - őszibarack brulée (980 Ft) - kenterbe veri az egykori Déryné dobos roládját. Mégsem szabadulunk rossz érzésünktől: nem lett volna szabad egy szelet párizsiért eladni a lelkünket az ördögnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.