E kétéltű vendéglátás évitizedekig tartotta magát, de a rendszerváltás után már a kiüresedés ülte torát: a Zöldfa megszűnt, hogy jóval később Mákos Guba étkezdeként és bankként szülessen újjá, a Déryné hangulata pedig úgy veszett el a múltban, mintha sohasem lett volna.
Pár évvel ezelőtt azt hittük, mindennek vége, ám ekkor a Déryné átalakult, hogy a "gasztrománia" jegyében, puccos vendéglőként próbáljon trendet rakni. A repülőrajt sikerrel járt, az immár "bistróként" működő létesítmény celebtanyává változott, és ez alapos átalakulást generált: az egykor hangulatos Roham utca (ennek a sarkán van a Déryné) díszburkolatos parkolóvá változott, és egy újabb vendéglátóhely is létesült. Mininek hívják, de senki ne gondoljon Török Ádámra, a kerület szülöttjére, inkább az (új) Déryné meghosszabbított csápja ez; itt is, ott is asztalokkal teli a járda, a közönséget mintha egy menő magyar médiafelület katalógusából válogatták volna. (Ennyi terepjárót utoljára a Daktariban láttunk.) A hőségre való tekintettel legszívesebben a légkondicionált (legalábbis annak vélt) belsőt választanánk, ám a pincér figyelmeztet: "Olyan hangos a zene, hogy nem lehet kibírni."
Marad a sárga fényben úszó járda (kísér a Gypsy Kings), ám azt is halljuk, hogy valaki felsóhajt: "Pont olyan, mint Párizsban." E szavak nyomán a tulajnak biztosan dagad a mája, minket azonban elszomorít az efféle igyekezet. Annyira művi, annyira stílusidegen az egész, hogy talán még az is értékelhetőbb lett volna, ha a Minibe (meg a Roham utca egészébe) ölt pénzeket inkább a Szajnába lapátolják.
Pedig a vendéglátást illetően nincs okunk panaszra, a kiszolgálás példás, a tálalás művészi, a szakács lelkesedése sem hiányzik: a fish and chips (2400 Ft) nagyszerű, a zöldalmás jérce (3250 Ft) nagyfokú kreativitásról tesz tanúbizonyságot, a desszert - őszibarack brulée (980 Ft) - kenterbe veri az egykori Déryné dobos roládját. Mégsem szabadulunk rossz érzésünktől: nem lett volna szabad egy szelet párizsiért eladni a lelkünket az ördögnek.
