kulthírek

  • .
  • 2011. szeptember 15.

Trafik

DALÍ MOSZKVÁBAN A moszkvai Puskin Múzeumban nagyszabású retrospektív kiállításon mutatják be Salvador Dalí életművét, az 1920-as évek korai munkáitól egészen a legkésőbbi vásznakig. Az olaj- és vízfestmények, rajzok és fotók mindegyikét a Gala-Salvador Dalí Alapítvány kölcsönözte.
Dalí művei nem sűrűn láthatók az orosz fővárosban, a november 13-ig nyitva tartó kiállítás iránti érdeklődést pedig külön növelheti, hogy felesége és múzsája, Gala Kazanyban született.

FOLKBEATS CD-SOROZAT A májusban véget ért nép- és világzenei tehetségkutató verseny, a Folkbeats felfedezettjei október- november folyamán egymás után jelentetik meg bemutatkozó albumaikat: a népzenei kategória nyertese, Guessous Majda Mária, az Édes Málé, az Illangó énekegyüttes és a Tarsoly vonószenekar, a világzenei kategóriában feltűnt zenekarok közül pedig A Köztársaság Bandája, a Drum and Folk, az 'skestar és az Apnoé. A lemezbemutató koncerteknek az Eötvös 10. Közösségi és Kulturális Színtér ad helyet.

ARS ELECTRONICA Linzben véget ért az idei Ars Electronica fesztivál, kiosztották a leginnovatívabb teljesítményeket honoráló Arany Niké-díjakat. A Hibrid művészet elnevezésű kategóriában a francia Art Orienté Object May the Horse Live in Me című bioart performanszát értékelték legtöbbre, amelynek keretében egy ló vérplazmáját juttatták be egy emberi szervezetbe. A digitális zenei és hangművészeti fődíjat a norvég Jana Winderen Energy Field című kompozíciója nyerte. A digitális közösségek kategóriájában a Fundación Ciudadano Inteligente elnevezésű chilei nonprofit szervezet projektjét találták a leginkább előremutatónak: a 2009-es választások előtt elindított rendszer célja, hogy a netes technológia lehetőségeit kihasználva minél több tájékozódási és beleszólási lehetőséget biztosítsanak a közösség tagjai számára, elősegítsék a civil kezdeményezéseket.

OROSZ SIKER VELENCÉBEN Alekszandr Szokurov Faust (I) című alkotása nyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. A beszámolók egyaránt kiemelik, hogy az 1951-ben született orosz rendező műve a negyedik része egy hatalmat birtokló férfiakról szóló laza sorozatnak, amely Hitler (Moloch, 1999), Lenin (a nemzetközi forgalmazásban Taurus, eredetileg Tyelec, 2000) és Hirohito japán császár (Szolnce, 2005, A Nap) után - mindezekkel a forgalmazás még tartozik a magyar nézőknek - fordult Goethe klasszikus színművéhez. Képünkön a film német szereplőgárdájából Isolda Dychauk (Margit) és Johannes Zeiler (Faust).

A legjobb rendező Ezüst Oroszlánját a kínai Shangjun Cai érdemelte ki People Mountain People Sea címen futó filmjével, a zsűri különdíját pedig Emanuele Crialese olasz-francia produkciója, a Terraferma. A legjobb alakítások díjait Michael Fassbender (Steve McQueen: Shame) és Deanie Ip (Ann Hui: A Simple Life) nyerte. Életműdíjjal tüntették ki a 72 éves Marco Bellocchiót, aki 1965-ben, az Öklök a zsebbennel tűnt fel, legutóbbi munkáját két éve mutatták be (Vincere). Olasz művész kapta a legjobb első filmes díját is: Guido Lombardi (La-bas).

9/11 New York kulturális intézményei rendezvények sokaságával emlékeztek a tíz évvel ezelőtti terrortámadásra. A leglátványosabb talán az volt, ahogy a Broadway zenés színházaiban dolgozó muzsikusok és énekesek a Times Square-en együtt elénekelték a New York, New York című slágert, de sor került aktuális bemutatókra is: a Public Theater Sweet and Sad címmel vitte színre a Tony-díjas Richard Nelson szeptember 11-én játszódó darabját, és az off-Broadway színházak is műsorra tűztek a témához kapcsolódó darabokat (Rehana Lew Mirza: Barriers; Steve Fetter: A Blue Sky Like No Other; Jonas Hassen Khemiri: Invasion!). Az International Center of Photography egy öt részből álló nagy fotó- és videokiállítást szentelt a tragédiának (az illusztrációnkon látható kép, Gregg Brown felvétele innen való), de ezenkívül is több fotókiállítás nyílt a városban e témában. A Museum of Modern Art September 11 című kiállítása mintegy hetven alkotáson keresztül azt vizsgálja, miképpen változtatta meg világlátásunkat 9/11 (többek között Diane Arbus, Christo és Yoko Ono munkáival), a Metropolitan Museum of Art pedig 8-19 éves gyerekek munkáiból állította össze 9/11 Peace Story Quilt című tárlatát. Számos filmvetítést tartottak, Woody Allen Manhattenjétől a városi zsaruk halhatatlanságát biztosító klasszikusokon (Francis Ford Coppola: Francia kapcsolat, Sidney Lumet: Serpico) és Spike Lee 25th Hour című munkáján keresztül James Marsh Man on Wire című Oscar-díjas dokumentumfilmjéig, amely a francia Philippe Petit 1974-es kötélmutatványát örökítette meg az ikertornyok között (másik képünk). A Brooklyn Academy of Music hangversenytermében a Kronos Quartet adta elő az Awakenings című meditatív zenedarabot, a SoHo ingyenes maratoni koncertjén pedig többek között Philip Glass, Steve Reich, David Bowie, David Byrne, Lou Reed, Laurie Anderson és Elliot Carter lépett fel.

A San Francisco Opera is erre a napra időzítette új bemutatóját: Christopher Theofanidis amerikai komponista Heart of a Soldier című operája a Morgan Stanley csoport biztonsági főnökének története, aki 2700 kollégáját vezette biztonságba negyven emelet magasból, majd visszatért, hogy megnézze, maradt-e még ott valaki. Ezt nem tudjuk, a Vietnamban is harcolt Rick Rescorla viszont, akiről James Stewart írt könyvet, ott halt meg. A librettót Donna Di Novelli írta, a főszerepet Thomas Hampson alakítja.

EURÓPAI VERSENYBEN A TORINÓI LÓ Akárcsak a jövő évi Oscar-versenybe, az idei európai filmdíjért is Tarr Béla művét, A torinói ló című filmet nevezi Magyarország. Decemberben, Berlinben adják át az elismeréseket, de hogy az egyes kategóriákban mely alkotásokat jelölik, az az Európai Filmakadémia közel 2500 tagjának szavazatai nyomán alakul ki november elejére. Tarr Béla vetélytársai között szerepel a lengyel Jerzy Skolimowski, akinek Essential Killing című filmje norvég, ír és magyar részvétellel készült, valamint a bosnyák Danis Tanovic (Cirkusz Columbia), a német Tom Tykwer (Három), az orosz Andrej Zvjagincev (Jelena), a belga Jean-Pierre és Luc Dardenne (Srác biciklivel), a dán Susanne Bier (Egy jobb világ) és Lars von Trier (Melankólia), a brit Tom Hooper (A király beszéde), a finn Aki Kaurismäki (Le Havre), a cseh Petr Nikolaev (Lidice), a román Catalin Mitulescu (Loverboy) és a spanyol Pedro Almodóvar (A bőr, amelyben élek), mások mellett.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.