kulthírek

  • .
  • 2011. szeptember 15.

Trafik

DALÍ MOSZKVÁBAN A moszkvai Puskin Múzeumban nagyszabású retrospektív kiállításon mutatják be Salvador Dalí életművét, az 1920-as évek korai munkáitól egészen a legkésőbbi vásznakig. Az olaj- és vízfestmények, rajzok és fotók mindegyikét a Gala-Salvador Dalí Alapítvány kölcsönözte.
Dalí művei nem sűrűn láthatók az orosz fővárosban, a november 13-ig nyitva tartó kiállítás iránti érdeklődést pedig külön növelheti, hogy felesége és múzsája, Gala Kazanyban született.

FOLKBEATS CD-SOROZAT A májusban véget ért nép- és világzenei tehetségkutató verseny, a Folkbeats felfedezettjei október- november folyamán egymás után jelentetik meg bemutatkozó albumaikat: a népzenei kategória nyertese, Guessous Majda Mária, az Édes Málé, az Illangó énekegyüttes és a Tarsoly vonószenekar, a világzenei kategóriában feltűnt zenekarok közül pedig A Köztársaság Bandája, a Drum and Folk, az 'skestar és az Apnoé. A lemezbemutató koncerteknek az Eötvös 10. Közösségi és Kulturális Színtér ad helyet.

ARS ELECTRONICA Linzben véget ért az idei Ars Electronica fesztivál, kiosztották a leginnovatívabb teljesítményeket honoráló Arany Niké-díjakat. A Hibrid művészet elnevezésű kategóriában a francia Art Orienté Object May the Horse Live in Me című bioart performanszát értékelték legtöbbre, amelynek keretében egy ló vérplazmáját juttatták be egy emberi szervezetbe. A digitális zenei és hangművészeti fődíjat a norvég Jana Winderen Energy Field című kompozíciója nyerte. A digitális közösségek kategóriájában a Fundación Ciudadano Inteligente elnevezésű chilei nonprofit szervezet projektjét találták a leginkább előremutatónak: a 2009-es választások előtt elindított rendszer célja, hogy a netes technológia lehetőségeit kihasználva minél több tájékozódási és beleszólási lehetőséget biztosítsanak a közösség tagjai számára, elősegítsék a civil kezdeményezéseket.

OROSZ SIKER VELENCÉBEN Alekszandr Szokurov Faust (I) című alkotása nyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. A beszámolók egyaránt kiemelik, hogy az 1951-ben született orosz rendező műve a negyedik része egy hatalmat birtokló férfiakról szóló laza sorozatnak, amely Hitler (Moloch, 1999), Lenin (a nemzetközi forgalmazásban Taurus, eredetileg Tyelec, 2000) és Hirohito japán császár (Szolnce, 2005, A Nap) után - mindezekkel a forgalmazás még tartozik a magyar nézőknek - fordult Goethe klasszikus színművéhez. Képünkön a film német szereplőgárdájából Isolda Dychauk (Margit) és Johannes Zeiler (Faust).

A legjobb rendező Ezüst Oroszlánját a kínai Shangjun Cai érdemelte ki People Mountain People Sea címen futó filmjével, a zsűri különdíját pedig Emanuele Crialese olasz-francia produkciója, a Terraferma. A legjobb alakítások díjait Michael Fassbender (Steve McQueen: Shame) és Deanie Ip (Ann Hui: A Simple Life) nyerte. Életműdíjjal tüntették ki a 72 éves Marco Bellocchiót, aki 1965-ben, az Öklök a zsebbennel tűnt fel, legutóbbi munkáját két éve mutatták be (Vincere). Olasz művész kapta a legjobb első filmes díját is: Guido Lombardi (La-bas).

9/11 New York kulturális intézményei rendezvények sokaságával emlékeztek a tíz évvel ezelőtti terrortámadásra. A leglátványosabb talán az volt, ahogy a Broadway zenés színházaiban dolgozó muzsikusok és énekesek a Times Square-en együtt elénekelték a New York, New York című slágert, de sor került aktuális bemutatókra is: a Public Theater Sweet and Sad címmel vitte színre a Tony-díjas Richard Nelson szeptember 11-én játszódó darabját, és az off-Broadway színházak is műsorra tűztek a témához kapcsolódó darabokat (Rehana Lew Mirza: Barriers; Steve Fetter: A Blue Sky Like No Other; Jonas Hassen Khemiri: Invasion!). Az International Center of Photography egy öt részből álló nagy fotó- és videokiállítást szentelt a tragédiának (az illusztrációnkon látható kép, Gregg Brown felvétele innen való), de ezenkívül is több fotókiállítás nyílt a városban e témában. A Museum of Modern Art September 11 című kiállítása mintegy hetven alkotáson keresztül azt vizsgálja, miképpen változtatta meg világlátásunkat 9/11 (többek között Diane Arbus, Christo és Yoko Ono munkáival), a Metropolitan Museum of Art pedig 8-19 éves gyerekek munkáiból állította össze 9/11 Peace Story Quilt című tárlatát. Számos filmvetítést tartottak, Woody Allen Manhattenjétől a városi zsaruk halhatatlanságát biztosító klasszikusokon (Francis Ford Coppola: Francia kapcsolat, Sidney Lumet: Serpico) és Spike Lee 25th Hour című munkáján keresztül James Marsh Man on Wire című Oscar-díjas dokumentumfilmjéig, amely a francia Philippe Petit 1974-es kötélmutatványát örökítette meg az ikertornyok között (másik képünk). A Brooklyn Academy of Music hangversenytermében a Kronos Quartet adta elő az Awakenings című meditatív zenedarabot, a SoHo ingyenes maratoni koncertjén pedig többek között Philip Glass, Steve Reich, David Bowie, David Byrne, Lou Reed, Laurie Anderson és Elliot Carter lépett fel.

A San Francisco Opera is erre a napra időzítette új bemutatóját: Christopher Theofanidis amerikai komponista Heart of a Soldier című operája a Morgan Stanley csoport biztonsági főnökének története, aki 2700 kollégáját vezette biztonságba negyven emelet magasból, majd visszatért, hogy megnézze, maradt-e még ott valaki. Ezt nem tudjuk, a Vietnamban is harcolt Rick Rescorla viszont, akiről James Stewart írt könyvet, ott halt meg. A librettót Donna Di Novelli írta, a főszerepet Thomas Hampson alakítja.

EURÓPAI VERSENYBEN A TORINÓI LÓ Akárcsak a jövő évi Oscar-versenybe, az idei európai filmdíjért is Tarr Béla művét, A torinói ló című filmet nevezi Magyarország. Decemberben, Berlinben adják át az elismeréseket, de hogy az egyes kategóriákban mely alkotásokat jelölik, az az Európai Filmakadémia közel 2500 tagjának szavazatai nyomán alakul ki november elejére. Tarr Béla vetélytársai között szerepel a lengyel Jerzy Skolimowski, akinek Essential Killing című filmje norvég, ír és magyar részvétellel készült, valamint a bosnyák Danis Tanovic (Cirkusz Columbia), a német Tom Tykwer (Három), az orosz Andrej Zvjagincev (Jelena), a belga Jean-Pierre és Luc Dardenne (Srác biciklivel), a dán Susanne Bier (Egy jobb világ) és Lars von Trier (Melankólia), a brit Tom Hooper (A király beszéde), a finn Aki Kaurismäki (Le Havre), a cseh Petr Nikolaev (Lidice), a román Catalin Mitulescu (Loverboy) és a spanyol Pedro Almodóvar (A bőr, amelyben élek), mások mellett.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.