mi a kotta? - A csillár, ami ott sem volt

  • .
  • 2009. december 3.

Trafik

Múlt heti ajánlónkban Fanny és Felix, azaz a két Mendelssohn testvér meghitt kapcsolatát emlegettük, s mit tesz isten, most pénteken épp ezt a témát rendezik majd műsoros estté az "budai Társaskörben - az Auer Vonósnégyes, Elek Szilvia és a gordonkaszavú Mécs Károly részvételével (december 4., hét óra). Mendelssohn-bicentenárium lévén ebben persze nincsen semmi csodaszerű, nem úgy, mint az emlékévét ugyancsak lábon kihordó Joseph Haydn 96.
szimfóniájában, mellyel a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok fogják lezárni "Az ünnepek elébe" alcímű estjüket (MTA-díszterem, december 5., hét óra). A számozás szerint negyedik, a komponálás sorrendjében azonban első londoni szimfónia ősbemutatóján ugyanis a koncertterem hatalmas csillárja leszakadt, ám a baleset szerencsés kimenetelűnek bizonyult, s így a darab el is nyerte a Miracle vagyis a Csoda melléknevet. Legalábbis a közkeletű anekdota szerint, melyet mindazonáltal az újabb kutatások sajna megkérdőjeleznek, állítván, miszerint a csilláros malőr megtörtént ugyan, csakhogy pár évvel később, a mester 102. szimfóniájának első felhangzásakor: "Amikor Haydn megjelent a zenekarban, és leült a zongorához, hogy maga vezényelje szimfóniáját, a földszint kíváncsi hallgatói elhagyták helyüket, és az emberek odaférkőztek a zenekar közelébe, hogy a mestert jobban láthassák. Így üresen maradt a földszint közepe. Néhány perc múlva váratlan esemény történt, nagy robajjal lezuhant egy csillár, szerencsére az épp elhagyott helyekre, csak néhányan szenvedtek karcolásokat. Az emberek kiáltozni kezdtek: csoda történt, Haydn pedig hálát rebegett a Gondviselésnek." Az emlegetett akadémiabéli koncert karmestere, Rohmann Imre egyebekben hétfőn is égeti majd a tömjént Haydn oltárán, hiszen Banda Ádám és Perényi Miklós társaságában triózni fog a Rádió márványtermi sorozatának e heti eseményén (december 7., hat óra). S ugyanitt két nappal később az MR Szimfonikusok kamaraestjén szintén szerephez jut Haydn - a Bottesinitől Bergendy Istvánig ívelő programon (december 9., hét óra).

Egy másik évfordulós zeneszerző londoni sikerét is emlegethetjük ezekben a napokban, miután a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában Händel Júdás Makkabeus című oratóriumának keresztmetszete adatik - a Solti Kamarazenekar közreműködésével (december 6., hét óra). Az ókori zsidó szabadsághős diadalmát ünneplő alkotást a Covent Gardenben mutatták be 1747-ben, s a mű ajánlása II. György király kisebbik fiának szólt: "a valóban bölcs, vitéz és az erényben tündöklő hadvezérnek". Persze nem ok nélkül, hiszen Vilmos Ágost, Cumberland hercege (Joshua Reynolds festményén mutatjuk) nem sokkal korábban teljes sikerrel, pöröly módjára verte le a papa uralmát megkérdőjelező jakobita felkelést, s egyszersmind kiérdemelte ellenfeleitől a "Mészáros Cumberland" gúnynevet.

S végül említsük meg a hét három legfontosabb koncertjét a Művészetek Palotájából! Mikulás napján az Amadinda ünnepli majd negyedszázados enmagát, méghozzá Steve Reich jelenlétében, s a MűPa által a világhírű komponistától ez alkalomra rendelt zenedarabot megszólaltatva (december 6., fél nyolc). Másnap ezzel szemben egy 0. születésnap tanúi lehetünk: a Magyar Telekom Szimfonikusainak névváltó koncertjén, azaz a Keller András vezette Concerto Budapest első fellépésén, Kocsis Zoltánt is a dobogón köszöntve (december 7., fél nyolc). Szerdán pedig kerek évforduló és születésnap híján, ám váltig lelkesen Ránki Dezső Liszt h-moll szonátájával záruló zongoraestjét (december 9., fél nyolc) kell feltétlenül programunkba iktatnunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.