rés a présen - Focizni a ligában - Upor László dramaturg, műfordító

  • .
  • 2009. december 3.

Trafik

rés a présen: Majdnem véletlen (Tom Stoppard fokozatos megközelítése) címmel jelenik meg az új könyved. Tom Stoppard a Rosencrantz és Guildenstern halott vagy a Rock and Roll szerzője, miért gondoltad, hogy pont róla kell egy könyv? Upor László: A színművészetis diplomamunkámat Edward Bondról és Tom Stoppardról - két iszonyatosan különböző drámai óriásmamutról - fogalmazgattam volna, de végül "csak" Bondról írtam.

Így kénytelen voltam Stoppardnak "szentelni" a doktorimat húsz évvel később - az lett aztán a könyv alapja. Rengeteg drámaíró elvarázsolt már, de ők ketten valahogy mindig megmaradtak mellettem.

rap: Mikor jelenik meg, milyen kiadó adja ki, kapcsolódik-e hozzá valami esemény?

UL: December legelején kerül a boltokba. A hónap közepén Kolozsvárott lesz egy könyvbemutató, miután az ottani Koinónia kiadó jelenteti meg. Valószínűleg Pesten is próbálunk majd valamit szervezni újév után.

rap: Személyesen is találkoztatok a munka kapcsán?

UL: Most nem. Még a kilencvenes években, amikor az Árkádia ősbemutatójára készültek a londoni Nemzetiben, a szerzőknek fenntartott kis irodát bitoroltam két hónapig. Ahányszor beállított, hogy átírna valamit (mindig az utolsó pillanatig javítja-csiszolja a jeleneteket), én tapintatosan elvonultam, de sosem engedett el "csak úgy", ilyenkor beszélgettünk kicsit. Ennyi a közös történet, nekem fontos volt, ő nyilván nem is emlékszik rá.

rap: Hova helyeznéd Stoppard munkásságát?

UL: Nem sok drámaírót ismerek, akinek enynyire fontos volna a mondat becsülete. Nagyon becsapós szerző, mulattató nyelvbűvész és kutató-kereső gondolkodó. Rém izgalmas vele fejtegetni a maga gyártotta világrejtvényeket. Muszáj sokat nevetni - ezzel húz csőbe -, aztán lehet csak nevetni, de ha kicsit jobban megdolgozol érte, nagyobb csodákat is látsz. Csak az jöjjön, aki bírja... A könyvben ezeket a kacskaringós ösvényeket próbálom bejárni-bevilágítani. Szórakoztató felfedezőút, és azért nem nagyon fárasztó.

rap: Aki ennyit fordít, és ennyi drámát olvas, miért nem ír drámát maga is?

UL: Mert nem tudna. Ha az ember elég érzékeny drámaelemző, elég empatikus drámafordító - vagy empatikus elemző és érzékeny fordító -, akkor másoknál jobban meg tudja ítélni, képes lehet-e ebben a ligában focizni. Vacak dolog ezt belátni, de még mindig jobb, mint ha mindenki látná, csak én nem...

rap: Eltekintve Stoppardtól akár, melyik a kedvenc saját fordításadaptációd, ami repertoáron van még?

UL: A Katonában megy a Kétezerhetvenhét (mellesleg: Bond), Egerben műsoron van az Emésztő tűz, Fehérvárott A gát, Nyíregyházán a Közelebb! - ezt mind szeretem. De fordításnak leglátványosabb a két nagyon-nagyon-nagyon különböző bárkás darab, a Tengeren és a De Sade pennája.

rap: Másik kötet terve, vagy újabb fordítás a közeljövőben?

UL: Húsz év múltán megint Bond a soros. Valószínűleg nagyregényt írok róla vagy szappanoperát. Addig meg - remélem - sok fordítás. Most épp egy nehéz Howard Barker-darab Tim Carroll rendezőnek - a Bárkára.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.