Így kénytelen voltam Stoppardnak "szentelni" a doktorimat húsz évvel később - az lett aztán a könyv alapja. Rengeteg drámaíró elvarázsolt már, de ők ketten valahogy mindig megmaradtak mellettem.
rap: Mikor jelenik meg, milyen kiadó adja ki, kapcsolódik-e hozzá valami esemény?
UL: December legelején kerül a boltokba. A hónap közepén Kolozsvárott lesz egy könyvbemutató, miután az ottani Koinónia kiadó jelenteti meg. Valószínűleg Pesten is próbálunk majd valamit szervezni újév után.
rap: Személyesen is találkoztatok a munka kapcsán?
UL: Most nem. Még a kilencvenes években, amikor az Árkádia ősbemutatójára készültek a londoni Nemzetiben, a szerzőknek fenntartott kis irodát bitoroltam két hónapig. Ahányszor beállított, hogy átírna valamit (mindig az utolsó pillanatig javítja-csiszolja a jeleneteket), én tapintatosan elvonultam, de sosem engedett el "csak úgy", ilyenkor beszélgettünk kicsit. Ennyi a közös történet, nekem fontos volt, ő nyilván nem is emlékszik rá.
rap: Hova helyeznéd Stoppard munkásságát?
UL: Nem sok drámaírót ismerek, akinek enynyire fontos volna a mondat becsülete. Nagyon becsapós szerző, mulattató nyelvbűvész és kutató-kereső gondolkodó. Rém izgalmas vele fejtegetni a maga gyártotta világrejtvényeket. Muszáj sokat nevetni - ezzel húz csőbe -, aztán lehet csak nevetni, de ha kicsit jobban megdolgozol érte, nagyobb csodákat is látsz. Csak az jöjjön, aki bírja... A könyvben ezeket a kacskaringós ösvényeket próbálom bejárni-bevilágítani. Szórakoztató felfedezőút, és azért nem nagyon fárasztó.
rap: Aki ennyit fordít, és ennyi drámát olvas, miért nem ír drámát maga is?
UL: Mert nem tudna. Ha az ember elég érzékeny drámaelemző, elég empatikus drámafordító - vagy empatikus elemző és érzékeny fordító -, akkor másoknál jobban meg tudja ítélni, képes lehet-e ebben a ligában focizni. Vacak dolog ezt belátni, de még mindig jobb, mint ha mindenki látná, csak én nem...
rap: Eltekintve Stoppardtól akár, melyik a kedvenc saját fordításadaptációd, ami repertoáron van még?
UL: A Katonában megy a Kétezerhetvenhét (mellesleg: Bond), Egerben műsoron van az Emésztő tűz, Fehérvárott A gát, Nyíregyházán a Közelebb! - ezt mind szeretem. De fordításnak leglátványosabb a két nagyon-nagyon-nagyon különböző bárkás darab, a Tengeren és a De Sade pennája.
rap: Másik kötet terve, vagy újabb fordítás a közeljövőben?
UL: Húsz év múltán megint Bond a soros. Valószínűleg nagyregényt írok róla vagy szappanoperát. Addig meg - remélem - sok fordítás. Most épp egy nehéz Howard Barker-darab Tim Carroll rendezőnek - a Bárkára.
