mi a kotta? - A harag napja

  • .
  • 2011. szeptember 15.

Trafik

Nem kétséges, a kezdet és a vég mély értelmű, s észrevétlenül egymásba átváltó jelenségein, az élet nagy és örök körforgásán akár a koncertprogramot szemlélve is kedvünkre elmerenghetünk. Mert hiszen amíg a múlt héten a Liszt Ferenc emlékére megrendezett idei Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny nyitányával zártuk sorainkat, addig most a zongoraverseny záróeseményén kezdhetjük a heti műsor előszámlálását.
Így vasárnap előbb a szóló, majd azután a zenekari döntő vár a hangszer ifjú művészeire (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 18., három óra, illetve fél nyolc), hétfő este pedig immár a díjkiosztó gálaest következik (szeptember 19., fél nyolc).

Ámde kedd este már kevésbé formális lehetőségünk is nyílik majd arra, hogy a fentebb körvonalazott fogalmakkal szembesülhessünk, elvégre a Concerto Budapest koncertjének programja a legvégső kérdéseket fogja feszegetni (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 20., fél nyolc). Méghozzá olyannyira az elevenünkbe vágó módon, hogy a fogvacogtató danse macabre, továbbá az e heti ajánlónk címéül választott igazság- és büntetésosztó nap emlegetése egyenesen mellőzhetetlen a Keller András által eldirigálandó hangversenyről szólván. A harag napja alatt természetesen nem Torgyán József 1992-es kisgazda tömegrendezvényét, s persze nem is Sándor Kálmán - 1953-ban Kossuth-díjat ért - tanácsköztársasági drámáját és filmalapját értjük, hanem az őseredeti Dies irae középkori dallamát. Merthogy ez a motívum Liszt Ferenc Haláltáncából éppúgy kihallatszik majd, akárcsak a Fantasztikus szimfóniából, amelynek utolsó, Boszorkányszombat című diabolikus tételébe Hector Berlioz szintén beleszőtte a gregorián hangzó közhelyét. A Liszt weimari korszakában befejezett zongoraversenyt, melynek szólistája ezúttal Bogányi Gergely lesz, egyébiránt egy pisai freskó látványa ihlette. Egészen pontosan a tréfás kedvű firenzei piktor és heccmester, Buonamico Buffalmacco 14. századi temetői freskóciklusa, s ennek A halál diadalát jelenetező központi részletét illusztráció gyanánt ímhol mutatjuk is - már a második világháború sajnálatos pusztításának nyomaival. E két, 19. századi klasszikus elé a komor színekben játszó műsor egy kortárs művet sorolt: Thomas Adés 1997-es, Asyla című szerzeményét, amely elnevezésében megszentelt menedéket és bolondokházát egyszerre idéz.

Az elkövetkező napok további programjait immár minden különösebb okoskodás nélkül említjük fel, annál is inkább, mivel szombaton, Réfi Balázs Beethoven-játékát éppenséggel Farkas Zoltán zenetörténész kíséri majd az Appassionata szonátát ismertető előadásával a Bartók rádió Zenebeszéd című okos sorozatában (MR 6-os stúdió, szeptember 17., három óra). Míg hétfő este a fönnállásának 70. évfordulóját ünneplő Budapesti Kórus foglalja el a Szent István-bazilikát (szeptember 19., nyolc óra), a hely szelleméhez illő, egyszersmind roppant kiadós programmal: Kodály Budavári Te Deumát és Liszt Koronázási miséjét megszólaltatva.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.