mi a kotta? - Dóm, vár, kastély

  • .
  • 2009. augusztus 6.

Trafik

A múlt heti ajánló túlnyomó része Plácido Domingót bálványozta, s most számunkra is meglepő módon újfent lehetőségünk nyílik e szívünknek kedves témával foglalkozni. A halláskárosodás elleni küzdelem jószolgálati nagykövete ugyanis koncertet, méghozzá ingyenes szabadtéri koncertet ad Pécsett a Pannon Filharmonikusok és az Operalia énekverseny idei győzteseinek társaságában (Dóm tér, augusztus 8., fél kilenc).
"Plácido sok nyelven beszél, de bizony egyetlen nyelven sem tudja azt mondani, hogy 'nem'" - fogalmazott szeretetteljes iróniával a néhai pályatárs, a legendás Birgit Nilsson, s mi csak áldhatjuk a szerencsénket, hogy Domingo nem ismeri a magyar nyelv tagadó formuláit, hisz a nagy tenor még a lapunk által oly sokat boncolgatott nagy pécsi projekt, az 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program körül is fővédnöki szerepet vállalt.

Rost Andrea (képünkön) ezzel szemben tud nemet, sőt búcsút is mondani, s így ezen a héten istenhozzádot mond, no, nem az énekesi pályának, mindössze egyik legnevezetesebb, a Scala és a Metropolitan színpadán egyaránt diadalt arató szerepének, Gildának. A Budafest programján szereplő két Rigoletto-előadás (Operaház, augusztus 6. és 8., hét óra) egyszerre lesz a szeretetreméltó szoprán 20 éves operaházi jubileumának munkás ünnepsége és búcsú az önfeláldozó, zsákban cipelt leány gégepróbáló szólamától. Szintúgy kegyetlen nehézségű szoprán címszerep Luciáé, a Lammermoor-nemzetség törékeny virágszáláé, akinek őrülési jelenetét ugyancsak a Budafest keretében lesz alkalmunk meghallgatni, az ifjú Yee Hye Sohn vagy másképp JiHye Son megformálásában, Kocsár Balázs vezényletével (Operaház, augusztus 11. és 13., hét óra).

E két, komor végkifejletű opera mellett egy tőrőlmetszett, hiszen Carlo Goldoni művén alapuló vígopera is felhangzik majd ezen a héten: A patikus Haydn mestertől, s méghozzá a Gödöllői Királyi Kastély barokk színháztermében (augusztus 9., hét óra). Az 1768-as ősbemutató színhelye Eszterháza volt, s oda e héten is érdemes lehet leruccanni, mivel a Vashegyi György által igazított Orfeo Zenekar három koncertje összesen nyolc Haydn-szimfóniával kecsegtet, kezdve a három "napszak"-szimfóniával (augusztus 7., fél nyolc), folytatva a Krisztus passióját felidéző Lamentatione és a Gyász melléknevűekkel (augusztus 8., fél nyolc), és eljutva egészen a 47. sorszámú, úgynevezett Palindrom szimfóniáig (augusztus 9., fél nyolc).

S péntektől persze az ország átellenes szegletét is érdemes lesz úti cél gyanánt választani, lévén az MR Szimfonikusok sárospataki koncertjével megkezdődik a Zempléni Fesztivál idei rendezvénysorozata (Rákóczi-vár, augusztus 7., nyolc óra). A Stephen D'Agostino vezénylete alatt megrendezendő nyitó hangverseny slágerdarabjainak, Mendelssohn e-moll hegedűversenyének és Dvorák VIII. szimfóniájának nyomában azután a már megszokottan változatos programok követik majd egymást, sorukban az ugyancsak Goldonira támaszkodó másik Haydn-opera, A halászlányok soknemzetiségű tokaji előadása (Paulay Ede Színház, augusztus 10., nyolc óra) vagy épp a Sümegi Eszter és a pincemély basszusú Jaakko Ryhänen fellépését ígérő operagála (Rákóczi-vár, augusztus 9. nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.