tévésmaci - A sül és poszáta

  • .
  • 2009. augusztus 6.

Trafik

Lenolaj úgy került a képbe, hogy Bútorraktár szedte fel Pireuszban - vagyis fordítva. Bútorraktár nyaka épp egy kétszáz kilós bolgár matróz összeszorított kezében pihent, amikor Lenolaj belépett a mosdóba.
Rögtön átlátta helyzetet, s az éppen rosszabbul álló küzdő segítségére sietett. Bútorraktár kihasználva a szorítás pillanatnyi lazulását, sietve elájult, így már nem is láthatta, hogy Lenolaj valami fényes tárgyat szorít a bolgár tarkójához, és nem is hallhatta, amint azt sziszegi a hústorony fülébe, hogy "ha csak egy mozdulatot teszel, kinyírlak". Bútorraktár már csak arra emlékezett, hogy megint egy asztalnál ül, és újdonsült ismerőse rumot próbál belédiktálni. Aztán sikerül neki. Valamit beszélt is, hogy ott volt, amikor Bútorraktár megnyerte a kocsma káromkodóversenyét, és hogy ő is nyert már ilyet, csak azt a szerelmet jelentő szavakból rendezték. Végül berúgtak, s az is kiderült, hogy mindketten magyarok. Másnap Bútorraktár felcsempészte a hajójára az új havert, s becélozták Rijekát. Tán még emlékszik a kedves Olvasó, hogy Bútorraktár a kommunista rezsimnek csempészett banánt a Közel-Keletről ("vári elvtárs jóváhagyásával). És talán arra is emlékszik, hogy ide azért járunk, hogy megbeszéljük a tévéműsort.

Pénteken (7-én) egy kétségkívül stílusos (naná, hisz épp arra gyúr), ám teljességgel közömbös Fitzgerald-adaptációval, A nagy Gatsbyvel kezdünk, este tíz előtt öt perccel az m2-n. Főszerepben Robert Redford, de már öt perc múlva ott a Dunán a Mindannyian Krisztusok vagyunk című 2006-os lengyel közlemény. Rögtön utána, éjfélkor (23.55) indul ugyanitt útjára a gyönyör a távol-keleti ölős izék híveinek: A bosszú asszonya - már a címe is milyen.

Szombaton szafaládé a vombatomnak, sztárparádé nekem. A tv2-n 22.05-kor kezdődő Roninban Jean Reno, Robert de Niro domborítanak, bár egyikük sem játszott az Ozban. Tim Roth és Tupac Shakur persze simán belefértek volna, de nem értek rá, mert a ViaSat3-on volt 23.20-kor dolguk, felléptek Az utolsó belövésben. Ám a filmeknél sokkal fontosabb, hogy indul egy új minisorozat a Dunán, este hét után öt perccel a Közös barátunk ígéretes Dickens-adaptációnak tűnik (készült ilyen 1998-ban és 2008-ban is - nekem voltaképpen mindegy, melyik lesz az).

Vasárnapra megkomolyodunk és megversenyeztetjük a 23.40-kor az m2-n induló Szonatina című 1993-as japán filmet (rendezte Takhesi Kitano), a vele egykorú, ám tíz perccel később kezdődő Apám nevébennel (tv2), amit láttunk és ajánlottunk már százszor. Kitanóról jut eszembe, -tanó- nagy király. Este nyolc ötvenkor volt a Dunán a Töredék - Maár Gyula kései remeke. Fél kilenckor meg az MGM-en A rét, mert valami szigetországi nap lehet ez.

Hétfőn visszajönnek a vörösök, és újra bevezetik az adásszüneti napot.

Kedden a nép önfeledten ünnepli a vörösöket, és mindenki elfelejt tévét nézni.

Szerdán az ország különböző pontjain lázadások törnek ki. A nép visszaköveteli a vörösöktől a tévéműsort.

Csütörtök este nyolcra visszafoglaljuk a tévét, s megnézhetjük a Filmmúzeumon A nagyrozsdási esetet, amit már 1957-ben betiltottak a vörösök, mert magyar viszonyok közé applikálta a Revizort. Éjfél előtt tíz perccel vonítás a Dunán: A kutya éji dala. Én persze már hatkor megnéztem az HBO-n Scorsese Rolling Stones-filmjét, a Shine a Lightot, hiszen a fizetős tévéket a vörösök sem tiltották be.

Ellenben én lebeszélném magukat a tévézésről, mert az annyira kispolgári.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.