mi a kotta? - Modernsky és az elefántok

  • .
  • 2009. április 16.

Trafik

"Ki dibeg-dobog itt? Ó, hiszen ez a kis Modernsky! Bubifrizurát vágatott magának; No lám milyen jól áll neki! Milyen valódi ál-haj! Mint egy paróka! Olyan éppen (ahogy a kis Modernsky képzeli), éppen, Akár a Bach-papa!" Arnold Schönberg Három szatírájából való a fenti gunyoros versezet (Fodor András fordítása), mely azonban egyetlen e heti koncert programján sem szerepel majd. Nem úgy, mint Az új klasszicizmus című dal parodizáltja, a stílusváltásaival sokakat vérig bosszantó Igor Stravinsky, akinek teljes koncertet szentel Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 17., fél nyolc).
A pianista Olli Mustonen vendégszereplésével dúsított hangverseny Modernsky neoklasszicista korszakából csakúgy szemelget majd, akár a mester szeriális kompozícióiból. A műsoron a Barnum Cirkusz elefántjai számára komponált Cirkusz-polka is felhangzik majd (képünkön középütt a bemutató szólistája, Modoc), s az élővilág e szeretetre méltó behemótjai már át is segítenek minket a zenei ajánló nyaktörő hágóin. Mert bizony Mahler III. szimfóniája, amit a hét neves vendégzenekara, az Ingo Metzmacher vezénylete alatt muzsikáló Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar hömpölyögtet majd elénk (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 18., fél nyolc), növesztett előadói apparátusával, hat tételével és vagy százpercnyi időtartamával a koncertrepertoár valódi monstrumának tekinthető. A Budafoki Dohnányi Zenekar Vox Fortissima-bérletén sorra kerülő Requiem, Berlioz gigantikus halotti miséje pedig jószerével már maga a zenei elefantiázis, amit jól érzékeltet, hogy a vasárnapi koncerten (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 19., fél nyolc) mindösszesen hét kompánia együttmunkálkodása szükségeltetik majd a mű megszólaltatásához. E legkevésbé sem vidám elefántkór (tévésmacin kívül ki emlékszik még a hasoncímű tévéjátékra?) ellentéteként említhetjük a Magyar Virtuózok Jandó Jenőt is vendégelő keddi koncertjét (Zeneakadémia, április 21., fél nyolc). Ennek meghirdetett műsorát ugyanis egy gyermekkori dallamemlékekből összerótt "egyszerű szimfónia", Britten Simple Symphony című derűs remeke fogja lezárni.

A hét korántsem szokványos, sablonosnak rút ráfogással sem nevezhető koncertprogramját - dicséretes törekvéseik szellemében - csak tovább színesítik a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, akik Rohmann Imre vezényletével és Perényi Miklós társaságában Klasszika vonós romantikával alcímű estjükkel követelnek helyet e hasábokon (MTA Díszterme, április 18., hét óra). Haydn 47., "Palindrom" szimfóniáját a pár hete emlegetett vallon komponista, Lekeu Fakult emlékvirágok című szerzeménye, valamint a svájci Schoeck Gordonkaversenye előzi majd meg. A Fesztiválzenekar is rendhagyó összeállítással örvendezteti bérleteseit, hiszen a Francois Leleux dirigensi közreműködésével, illetve oboa, oboa d'amore és angolkürt szólójával kecsegtető hangversenyeken Mozart és Dvorák művei mellett még Doráti Antal egy különleges szerzeménye, a mindhárom említett hangszert megszólaltató Trittico is szerepel majd (Zeneakadémia, április 19., ill. 20., háromnegyed nyolc). S zárásképp jelezzük, hogy az elkövetkező napok Bogányi Gergely nagyheteként is értékelendők, hisz két komoly koncerten is elmerülhetünk majd játékában: a MÁV Szimfonikusok társaságában Chopin f-moll zongoraversenyét játssza (Zeneakadémia, április 17., fél nyolc), míg szólóban (Zeneakadémia, április 22., fél nyolc) Bach két- és háromszólamú invencióival fogja jól tartani közönségét.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.