chili & vanilia - Ó, Isztambul

  • .
  • 2009. április 16.

Trafik

Vannak rabul ejtő városok. Már amikor leszáll a repülőgép, hatalmába kerít valami bizsergésféle a gyomor tájékán, mint egy új szerelemnél.
Mindent rózsaszín szemüvegen keresztül látunk, a városnak és lakóinak mindent megbocsátunk, amit másutt talán nehezebben. Nem győzzük magunkba szívni, elvenni belőle, hogy aztán hazahozzunk egy kis darabot. Hazafelé pedig átjár a melankólia, az ember torka is elszorul a búcsútól. Nincs ilyenből sok, és mindenkinek más. Nekem Isztambul; mindig viszszavágyom.

Az idei látogatás a lahmadzsún jegyében telt. Kerek, vékony lepény, tetején vékony réteg fűszeres, darált bárányhús. Frissen, melegen készül, közepére sok friss petrezselyem és citromlé kerül, palacsintaszerűen feltekerve fogyasztják. Kóstoltunk különleges - dióval és gránátalmaszósszal dúsított - változatot és egyszerűt is. Az igazit, az "autentikusat" nehezen tudjuk itthon elkészíteni, egyrészt, mert nem könnyű jó bárányhúst szerezni (bár nem lehetetlen, Budapesten pl. a Magyar utcai török hentesnél a legbiztosabb), másrészt mert az eredeti kemencében sütve a legfinomabb. Arról nem is beszélve, hogy ízéhez nem árt a speciális füstös török őrölt pirospaprika (kirmizi biber) és nem utolsósorban az isztambuli víz, levegő és hangulat. Azért némi csalással megpróbáltam.

Török bárányhúsos "pizza" (lahmadzsún)

Hozzávalók (4 darabhoz)

4 db tortilla (csomagolva kapható

nagyobb szupermarketekben)

25 dkg darált bárányhús (vagy marhahús)

1 közepes hagyma, finomra aprítva

4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 nagy paradicsom, meghámozva, felkockázva

fél erős paprika, felkockázva

1 kk. őrölt paprikapehely

1 nagy csokor petrezselyem

só, bors, olaj

a tálaláshoz: friss petrezselyem, citrom

Gyors változatához az alapot helyettesíthetjük készen kapható tortillával (ha van időnk, házi pizzatésztát készítünk). A sütőt előmelegítjük a legforróbb (250 C-fok) fokozatra, a sütőlappal együtt. A tetejéhez a finomra aprított hagymát, fokhagymát és zöldpaprikát fedő alatt puhára pároljuk. Hozzáadjuk a nyers darált húshoz, összekeverjük. Adunk hozzá egy meghámozott, felkockázott paradicsomot. Összekeverjük a fűszerekkel, a felaprított petrezselyemmel. Vékonyan (spatula segítségével) rákenjük a tortillára, majd forró sütőben 5 percig sütjük, amíg a hús megsül, a tészta pedig átmelegszik (még puhának, hajtogathatónak kell maradnia). Citromlevet nyomunk rá, sok friss petrezselymet teszünk a közepére, majd palacsintaszerűen, feltekerve azonnal fogyasztjuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.