mi a kotta? - Obermann

Hogy Liszt új utakat kereső, kísérletező kedvű művész volt, az épp olyan vaskos közhely, mint amikor unásig a komponista "jövőbe vetett gerelyét" emlegetjük. Ám az talán valamelyest kevesebbé elkoptatott téma, hogy Lisztet élénken foglalkoztatták az összművészeti közelítések.

Így például az Isteni színjátékot megidéző nagy művét, a Dante szimfóniát eredetileg úgy kívánta volna a koncertközönség elé vinni, hogy a zenekar produkcióját vetítés, mi több, egy zajos szélgép is kísérje. A romantikus festő és illusztrátor, a módfelett olaszos neve dacára született német Bonaventura Genelli tematikus rajzait (melyek egyikét fotónk mutatja) utóbb aztán mégsem kapcsolták össze Liszt szimfóniájával, s így az MR Szimfonikusok pénteki hangversenyén (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, február 4., fél nyolc) sem e képekkel, hanem éppenséggel Rahmanyinov II. szimfóniájával összepárosítva adják majd e főművet.

Az persze már úgyszintén a gyakorta felhozott zenetörténeti morzsák közé tartozik, hogy Liszt olthatatlan érdeklődéssel tallózta a világirodalmat, s hogy megannyi kompozíciója köszönhette a mottóját, a témáját, sőt olykor még a teremtő ihletet is a literatúrának. Régi és kortárs, vagyis hát XIX. századbeli írók és költők egyaránt jó eséllyel felkelthették a komponista kíváncsiságát, amint erről az elkövetkező napok két Liszt-zongorakoncertjén is meggyőződhetünk. A Petrarca szonettjeit kísértő darabok például Szokolay Balázs matinéműsorán (Régi Zeneakadémia, február 5., tizenegy óra) épp úgy ott fognak szerepelni, akárcsak a Liszt Akadémia doktoranduszainak koncertjén (Régi Zeneakadémia, február 6., négy óra). S ugyancsak mindkét programon felhangzik majd a Vándorévek svájci kötetének egyik legszebb szakasza, amely az Obermann völgye címet viseli. A térképen felesleges lenne keresnünk ilyen elnevezésű földrajzi helyet, hiszen az elsődleges ihletforrás ez esetben is az irodalom volt: a Svájcot bebarangoló és tiszteletreméltóan körbeszenvelgő francia író, Étienne Pivert de Senancourt Obermann című levélregényének természeti képei és az ezekhez fűzött ékesszóló eszmeiramlások sarkallták komponálásra a fogékony magyart.

Az előttünk álló napok muzsikus főszereplője egyebekben a gordonkás Fenyő László lesz, aki a Bartók Emlékházban Kovalszki Mártától kísérve ad majd kamarakoncertet (február 7., hat óra), valamint szólistaként betársul a Budapesti Vonósok szombati hangversenyébe is (Festetics Palota, február 5., hét óra). Ez utóbbi est műsora egynemű Haydn-program lesz: a D-dúr gordonkaverseny mellett három szimfónia, köztük "A filozófus" és "A szórakozott" melléknevű alkotás tesz próbát a koncertterem szeszélyes akusztikájával. S mivel a Liszt-évben jószerint bármiről eszünkbe juthat e nagy alak, hát említsük meg, hogy Liszt weimari otthonában féltőn birtokolt egy írómappát, amely egykoron Haydn tulajdona volt. S végezetül szóljunk az Új Magyar Zenei Fórum 2011 zeneszerzői versenyének döntőjéről és gálakoncertjéről (Nemzeti Hangversenyterem, február 8., hét óra), amelynek előadója két zenekar, az UMZE Kamaraegyüttese, valamint a Concerto Budapest lesz. De ez már a jövő zenéje.