chili&vanília - Café con leche

  • .
  • 2011. február 3.

Trafik

Apró kubai vendéglő az Upper West Side-on. A Manhattan északnyugati felén fekvő étterem vidám, színes belsővel és komoly törzsközönséggel büszkélkedhet.
A bivalyerős kávéról (tejjel vagy nélküle) városi legendák keringenek, de nagy népszerűségnek örvendenek a tüzes koktélok és a házias konyha is. Pincérnőnk kávét és desszertet szervíroz, közben sokatmondóan közelebb hajol, és halkan megsúgja a titkot: a pudingot (flan de leche) imádni fogjuk, és kondenzált tejtől ilyen krémes. A cukrozott sűrített tej nem a földkerekség legmenőbb alapanyaga, tény azonban, hogy számos konyha használja igen nagyvonalúan. Mindenekelőtt azok az országok, amelyekben a nagy hőség nem kedvez a friss tejtermékek tárolásának. Argentínában, ill. más dél-amerikai országokban gyakran készítenek belőle tejkaramellakrémet (dulce de leche), nélkülözhetetlen alkotóeleme Brazília egyik leghíresebb kakaós desszertjének (brigadeiro), Indiában számos édesség alapja, Vietnamban pedig a jeges kávéba kerül. Utóbbi vezérelte az ötletet, hogy a krémes pudingba miért ne kerülhetne egy adag kávé. Az ugyanis pont azt a visszafogott kesernyés háttérízt hozza, amely némileg ellensúlyozza az édességet.

Borított, karamellöntetes kávés krém

(créme caramel)

Hozzávalók (4 adag)

10 dkg kristálycukor

3 egész tojás

3 dl cukrozott, sűrített tej

2,5 dl tej

0,5 dl frissen főzött kávé

csipetnyi só

Tálaláshoz néhány szem kávéA sütőt előmelegítjük 150 fokra.

A 10 dkg cukrot lassú tűzön, kavarás nélkül sötét borostyánszínűre olvasztjuk. Négy darab 1,5 dl űrtartalmú hőálló tálkába csorgatjuk a karamellt úgy, hogy a tálka alját egyenletesen bevonja. Kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy megszilárduljon. A krémhez az egész tojásokhoz adjuk a cukrozott, sűrített tejet, majd elektromos kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a kávét és egy csipetnyi sót, összekeverjük. Átszűrjük, és egy kancsóba öntjük (ebből könynyebben lehet adagolni a tálkákba), majd elosztjuk a négy edényben. Tepsibe állítjuk a tálkákat, forrásban lévő vizet öntünk bele, hogy kb. az edények 2/3-áig érjen. Kb. 40 percig sütjük a vízgőzben. Nem baj, ha picit még lágynak tűnik, hűlés közben még tovább szilárdul. Lehűtjük (lehetőség szerint egész éjszakára vagy napra). Tálalás előtt a tálkákat forró vízbe állítjuk (hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon). Éles késsel óvatosan körbelazítjuk a pudingot, majd fejjel lefelé tányérokra borítjuk, hogy a megolvadt karamellaszirup ráfolyjon. Néhány szem megtört kávébabot szórhatunk a tetejére.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.