chili&vanília - Café con leche

  • .
  • 2011. február 3.

Trafik

Apró kubai vendéglő az Upper West Side-on. A Manhattan északnyugati felén fekvő étterem vidám, színes belsővel és komoly törzsközönséggel büszkélkedhet.
A bivalyerős kávéról (tejjel vagy nélküle) városi legendák keringenek, de nagy népszerűségnek örvendenek a tüzes koktélok és a házias konyha is. Pincérnőnk kávét és desszertet szervíroz, közben sokatmondóan közelebb hajol, és halkan megsúgja a titkot: a pudingot (flan de leche) imádni fogjuk, és kondenzált tejtől ilyen krémes. A cukrozott sűrített tej nem a földkerekség legmenőbb alapanyaga, tény azonban, hogy számos konyha használja igen nagyvonalúan. Mindenekelőtt azok az országok, amelyekben a nagy hőség nem kedvez a friss tejtermékek tárolásának. Argentínában, ill. más dél-amerikai országokban gyakran készítenek belőle tejkaramellakrémet (dulce de leche), nélkülözhetetlen alkotóeleme Brazília egyik leghíresebb kakaós desszertjének (brigadeiro), Indiában számos édesség alapja, Vietnamban pedig a jeges kávéba kerül. Utóbbi vezérelte az ötletet, hogy a krémes pudingba miért ne kerülhetne egy adag kávé. Az ugyanis pont azt a visszafogott kesernyés háttérízt hozza, amely némileg ellensúlyozza az édességet.

Borított, karamellöntetes kávés krém

(créme caramel)

Hozzávalók (4 adag)

10 dkg kristálycukor

3 egész tojás

3 dl cukrozott, sűrített tej

2,5 dl tej

0,5 dl frissen főzött kávé

csipetnyi só

Tálaláshoz néhány szem kávéA sütőt előmelegítjük 150 fokra.

A 10 dkg cukrot lassú tűzön, kavarás nélkül sötét borostyánszínűre olvasztjuk. Négy darab 1,5 dl űrtartalmú hőálló tálkába csorgatjuk a karamellt úgy, hogy a tálka alját egyenletesen bevonja. Kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy megszilárduljon. A krémhez az egész tojásokhoz adjuk a cukrozott, sűrített tejet, majd elektromos kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a kávét és egy csipetnyi sót, összekeverjük. Átszűrjük, és egy kancsóba öntjük (ebből könynyebben lehet adagolni a tálkákba), majd elosztjuk a négy edényben. Tepsibe állítjuk a tálkákat, forrásban lévő vizet öntünk bele, hogy kb. az edények 2/3-áig érjen. Kb. 40 percig sütjük a vízgőzben. Nem baj, ha picit még lágynak tűnik, hűlés közben még tovább szilárdul. Lehűtjük (lehetőség szerint egész éjszakára vagy napra). Tálalás előtt a tálkákat forró vízbe állítjuk (hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon). Éles késsel óvatosan körbelazítjuk a pudingot, majd fejjel lefelé tányérokra borítjuk, hogy a megolvadt karamellaszirup ráfolyjon. Néhány szem megtört kávébabot szórhatunk a tetejére.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.