mi a kotta? - Okos tenorok

  • .
  • 2010. október 21.

Trafik

Mi tagadás, a komolyzene és az opera háza táján is akadnak ordas előítéletek: meggyökeresedett balhitek, amelyeket a közönség bennfentesebbjei és olykor még a szakmabeliek is kedvvel dédelgetnek. Nem akarván e vélekedéseket akaratlanul is terjeszteni, most csak azt az aktuális héten fényesen megcáfolható előítéletet említjük, miszerint a tenorista per definitionem nem észlény.
Az élő cáfolatokat persze a hazai tenorállományból is előhozhatnánk, ámde a Budapestre érkező világsztár, az angol Ian Bostridge mintha egyenesen porba rántaná az említett tévképzetet. A pénteken áriaestet adó tenor (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 22., fél nyolc) ugyanis nemcsak látogatta Oxford és Cambridge méltán jó nevű felsőoktatási intézményeit, de történészként, közelebbről a kora újkori angol boszorkányság kutatójaként szerzője a téma egyik alapmonográfiájának (Witchcraft and its Transformations 1650 to 1750, Oxford, 1997). Az irodalomtudós Lucasta Miller hites férje hozzánk persze immár a kulturált tenoréneklés követeként érkezik, oldalán Fabio Biondi barokk zenei elit alakulatával, az Europa Galante együttesével. Bostridge programja egyébiránt a XVIII. század nagy tenoristáit, Händel operabemutatóinak énekeseit idézi majd, akik között ugyancsak jócskán akadt érdekes és jelentékeny személyiség. Például John Beard (1717-1791, képünk mutatja), aki vokális adottságaival a nagy zeneszerzőt az operai kasztrálturalom felforgatására serkentette, s aki előbb egy arisztokrata hölgy férje lett, majd pedig másodjára jó érzékkel beházasodott a londoni Covent Garden tulajdonába, melyet azután énekesi visszavonulását követően egy nagyobb forma vagyonért adott tovább.

Az elkövetkező napok egyebekben a Liszt-Chopin-ikercsillagzat alatt peregnek majd, hiszen egy sor koncert idézi mainapság e két komponista-zongorafenomént. A sort Balogh József csütörtöki Chopin-koraestje indítja majd a Magyar Rádió Márványtermében (október 21., hat óra), amelyre az Egri & Pertis Duó megkettőzött zongoraszava fog felelni a budai oldalról (Bartók Emlékház, október 21., hat óra). Jandó Jenő azután a Gödöllői Liszt Fesztiválon viszi tovább a tematikát a Zarándokévek részleteivel (Gödöllői Királyi Kastély, Díszterem, október 22., hét óra), ám az iménti duóformáció ide is elhozza a maga nevezését Liszt-Chopin-gerincű műsorával (október 24., hét óra). Szilasi Alex az MTA Dísztermében (október 22., fél nyolc), Mocsári Károly pediglen a nem kevésbé díszes, s hozzá nemcsak Lotz Károly által kiföstött és -dekorált, de róla is elnevezett teremben (Párizsi Nagyáruház, október 26., hat óra) adagol Liszt mellé Chopint - és viszont.

S mindehhez ráadásképp két grandiózus vokális mű keretezi a soros Narancs-ciklust, hiszen az első határnapon a Faustot a magyar pusztára is elvezérlő drámai legenda, vagyis a berliozi Faust elkárhozása hangzik fel Kocsis Zoltán intésére, míg az utolsó napon a Máté-passióval tölthetünk pár órát - Vashegyi György együtteseinek és szövetkezett társaiknak hála!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.