A karmesterként is tevékeny, sőt mindinkább elfogadott délszaki tenorfejedelem említése már át is vezet bennünket a héten Pesten vendégszereplő fiatalabb stimmkolléga, a dirigálást ugyancsak szívügyének tekintő José Cura zenekari estjéhez (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc). Az "budai Danubia Zenekar élére álló Maestro (képünk egy intenzív próba közepette mutatja) telivér latin műsort vezényel majd, még ha a nyitó számot éppenséggel Stravinsky mestere, Rimszkij-Korszakov jegyzi is. A Spanyol capriccióval induló programot az argentin vendégkarmester végül három honfitársa, Piazzolla, Ginastera, valamint a számunkra jószerével teljesen ismeretlen Carlos López Buchardo szerzeményei felé igazítja, s így hát bőven nyílik majd módunk a felfedezésre.
A hét másik kiemelkedő vendégművésze a fuvolista Emmanuel Pahud lesz, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar esedékes bérleti sorozatának indítása körül kíván segédkezni (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). A Bach család több tagját is elővonultató rendezvényen előbb a "másik Haydn", Michael fuvolaversenyét, aztán pedig egy másik "Immanuel", Carl Philipp Emanuel Bach versenyművét fújja majd el. Ám az elkövetkező napokban alighanem még két másik zenei esemény hallatán is elmondhatjuk majd, hogy "velünk az Isten", lévén kedden Ránki Dezső ad zongoraestet Haydn tiszteletére (Zeneakadémia, március 10., fél nyolc). Míg a Cos“ fan tutte remek sorozata után Fischer Iván és a Fesztiválzenekar most a Figaro házasságát hozza el a Művészetek Palotájába. Figaro három alkalommal üli majd meg lakodalmát (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél négy, illetve március 8. és 11., hét óra), s a koncertszerű produkció szólistáinak sorában ott lelhetjük egyik régi kedvencünket, a veterán angol basszistát, Robert Lloydot is.
Lloyd Bartolo doktort énekli majd, de mi most mégis inkább Cherubino szólamából danázzuk e sort: "Non so pi» cosa son, cosa faccio..." Nem tudom, ki vagyok, mit csinálok - mormoljuk hozzá a nyersfordítást mély zavarunkban, ahová nem éppen a hormonok kamaszkori lázadása, vagy a szebbik nem látása, sőt még csak nem is a szokatlan mezzoszoprán hangfekvés taszított bennünket, hanem a riadó felismerés. Mert bizony jön, jön, jön, közeledik a Budapesti Tavaszi Fesztivál! Mi idejében szóltunk.
