mi a kotta? - Velünk az Isten

  • .
  • 2009. március 5.

Trafik

Do toho! - skandáltuk a múlt héten buzdításunkat Az aranyrokka, a Király és szénégető, s persze az Újvilág szimfónia szerzője felé, s a cseh mester állta is a maratoni próbát. Ám most aztán pár nap pihenőszünetet fog tartani, s így a szláv melodika képviselete Oroszország anyácska két fiára marad, hiszen pénteken a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös koncertjén a Zsoltárszimfónia és Prokofjev I.
zongoraversenye alkotja majd a program első felét (Nemzeti Hangversenyterem, március 6., fél nyolc). Míg az Antal Mátyás által vezényelt hangverseny utolsó száma Andrew Lloyd Webber apja emlékére komponált, igényesen formált Requieme lesz, mely mű ősbemutatóját a nyolcvanas évek közepén Lorin Maazel és Plácido Domingo részvételével tartották meg.

A karmesterként is tevékeny, sőt mindinkább elfogadott délszaki tenorfejedelem említése már át is vezet bennünket a héten Pesten vendégszereplő fiatalabb stimmkolléga, a dirigálást ugyancsak szívügyének tekintő José Cura zenekari estjéhez (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc). Az "budai Danubia Zenekar élére álló Maestro (képünk egy intenzív próba közepette mutatja) telivér latin műsort vezényel majd, még ha a nyitó számot éppenséggel Stravinsky mestere, Rimszkij-Korszakov jegyzi is. A Spanyol capriccióval induló programot az argentin vendégkarmester végül három honfitársa, Piazzolla, Ginastera, valamint a számunkra jószerével teljesen ismeretlen Carlos López Buchardo szerzeményei felé igazítja, s így hát bőven nyílik majd módunk a felfedezésre.

A hét másik kiemelkedő vendégművésze a fuvolista Emmanuel Pahud lesz, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar esedékes bérleti sorozatának indítása körül kíván segédkezni (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). A Bach család több tagját is elővonultató rendezvényen előbb a "másik Haydn", Michael fuvolaversenyét, aztán pedig egy másik "Immanuel", Carl Philipp Emanuel Bach versenyművét fújja majd el. Ám az elkövetkező napokban alighanem még két másik zenei esemény hallatán is elmondhatjuk majd, hogy "velünk az Isten", lévén kedden Ránki Dezső ad zongoraestet Haydn tiszteletére (Zeneakadémia, március 10., fél nyolc). Míg a Cos“ fan tutte remek sorozata után Fischer Iván és a Fesztiválzenekar most a Figaro házasságát hozza el a Művészetek Palotájába. Figaro három alkalommal üli majd meg lakodalmát (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., fél négy, illetve március 8. és 11., hét óra), s a koncertszerű produkció szólistáinak sorában ott lelhetjük egyik régi kedvencünket, a veterán angol basszistát, Robert Lloydot is.

Lloyd Bartolo doktort énekli majd, de mi most mégis inkább Cherubino szólamából danázzuk e sort: "Non so pi» cosa son, cosa faccio..." Nem tudom, ki vagyok, mit csinálok - mormoljuk hozzá a nyersfordítást mély zavarunkban, ahová nem éppen a hormonok kamaszkori lázadása, vagy a szebbik nem látása, sőt még csak nem is a szokatlan mezzoszoprán hangfekvés taszított bennünket, hanem a riadó felismerés. Mert bizony jön, jön, jön, közeledik a Budapesti Tavaszi Fesztivál! Mi idejében szóltunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.