rés a présen - "Álmaimban franciául beszélek"- Vedres Ági fotós

  • .
  • 2010. augusztus 12.

Trafik

rés a présen: Augusztus 29-ig látható a "Hé, fiúk!" kiállításod a Mai Manóban. Hogyan szerveződött? Vedres Ági: 2007-ben volt az első nagyobb kiállításom, de nem hagyományosan, galériában, hanem "az arany disznó évében" egy kínai gyorsétteremben.
"Az Arany Disznók orrukkal már a csengőt nyomják" címmel. Ez a hetedik önálló kiállításom. Tavaly a "Minden, ami nem város" címmel országos fotópályázatot hirdetett a Fotófalu Alapítvány, amelynek a fődíjasa lettem, és önálló kiállítási, bemutatkozási lehetőséget kaptam a Mai Manó Galériában.

rap: A kiállítás témája kissé eltér a szokványostól. Mi motivált?

VÁ: A 2010-ben Magyarországon tudatosan, tudattalanul élő, létező, lézengő, komoly, vad vagy szelíd, macsó és feminin, élvhajhász és egyenes utat járó, hétpróbás és anyámasszony katonája, izmos és csontropi, tetovált és sima bőrű, hip-hopper és rapper, függő és tiszta, csajozós, könyvmoly és analfabéta, tehetős és lyukas zsebű, kreatív és ötlettelen fiúkat akartam bemutatni. Az utcán, villamoson, metrón, az éjszakai életben találtam meg a karaktereket, akik hatással voltak rám.

rap: Van a puszta ábrázoláson túli, tágabban értelmezhető kontextusa is e műveknek?

VÁ: A fotónak ereje van, nemcsak lenyomatot képez, de valami idő ott marad a fotópapíron, valamiféle "időprés". A képek alá/hozzá/mellé rövid történeteket írtam azokról a helyzetekről és érzésekről, amelyek a képpel párhuzamosan keletkeztek. A "fiúk" egyetértettek azzal, amit láttak, ahogyan a képeken szerepeltek, és a szövegekkel is. Kaptam egy e-mailt egy lánytól a kiállításmegnyitó után, aki azt írta: "Megláttam a férfiakban a szerethető, érzékeny, szakrális részt." A fotókkal tehát helyre is lehet hozni dolgokat.

rap: Tanultál fotózni?

VÁ: Tizenkét éves voltam, amikor az építészmérnök nagybátyámmal egy családi kirándulás után a fürdőszobában előhívtuk és le is nagyítottuk a negatívokat. Olyan misztikus volt az egész, mint mikor a Balatonon a lepkéket és szitakötőket nézegettem a befőttesüvegben, míg szabadon nem engedtem őket.

rap: Milyen témák érdekelnek még, vagy milyen technika?

VÁ: Az én realitásom az, ami a valóságot mutatja, a másik realitásom az a láthatatlan és nem is valóságos, ami inkább érezhető. A hagyományos eljárások és a ma már feledésbe ment technikák is érdekelnek. Gyűjtöm az analóg fényképezőgépeket. Lyukkamerával és polaroiddal is készítek képeket. Egyszerre három-négy gépet is betuszkolok a táskámba, elegánsan, egy nagy retikülbe.

rap: Következő megjelenés?

VÁ: Budapesten, a Gozsdu "E" Udvarban nyílt meg július 20-án a Kirakat kiállítás, ahol én is bemutatom szorosan a nyárhoz kapcsolódva a tengerparton készült fekete-fehér fotóimat, amelyeket egy régen használt technikával, lyukkamerával készítettem. Aztán majd biztosan Párizs. Mert az álmaimban franciául beszélek, és mindig tudtam, hogy egyszer Franciaországban fogom megmutatni a fotóimat az embereknek.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?