rés a présen - Bármit megengedünk magunknak - Vajdai Vilmos színész, a TÁP Színház vezetője

  • .
  • 2009. március 26.

Trafik

rés a présen: A Minden Rossz Varieté óta sikeres a TÁP Színház, be sem lehet férni az előadásokra. Vajdai Vilmos: Általában a nagyobb eseményeink vonzzák a nagyobb közönséget, nagyobb a hírünk, jó a gerillamarketingünk, divatosak vagyunk, celebek is szerepelnek nálunk stb., de most is van sok igazán remek előadásunk, ami 20-30 fős közönség előtt zajlik, amit egyáltalán nem bánok. Ha öt fő alá megy az egyszeri nézőszám, akkor egy kicsit talán majd aggódom.

Néha aggaszt is a siker, mert az olyan, aminek látszólag meg kell felelni, ez viszont szűkíti a szabadságot, ami azért egyik alapvető tulajdonságunk; talán ettől szeret minket a közönségünk. Viszont úgy látom, hogy amitől például még kult lettünk, és amit pár éve szinte csak mi csináltunk, hogy bulihelyen, kocsmában játszunk, az örömteli módon terjed, s ezt a mi hatásunknak és legnagyobb eredményünknek tartom. Most a helyek, kávézók, kocsmák nemcsak koncertben, dj-ben gondolkodnak, hanem színházban is, és ettől most - bizonyára a mindenféle válság miatt is - pezseg az alternatív kultúra.

rap: Hogyan áll össze alkalmanként a társulat?

VV: Az állandó embereken kívül: aki ráér épp. Szabad színház ez, nem kötnek konvenciók, hagyományok. Nem tudjuk, hogy kell színházat csinálni, ezért dilettáns módon bármit megengedünk magunknak. Nemszínház színházat csinálunk.

rap: A Kurátorok című darab nemcsak sokszereplős, hanem sokszerzős is. Tendencia lesz, hogy drámaírók, szerzők csatlakoznak?

VV: Szeretném, ha az lenne.

rap: A te fő munkád mára teljesen a TÁP színház?

VV: Nem. A Katonában is játszom, tag vagyok, rádiójátékokat is készítek, de tény, hogy itt adom magamnak a legtöbb munkát, és sok egyéb mániám is koncentrálódik a TÁP-ban.

rap: Több darab is megy párhuzamosan. Mit tartotok repertoáron a régebbiek közül, mi az, ami új, mikor, hol lesztek tavasszal?

VV: Azt tartjuk repertoáron, amit meg tudunk szervezni, tudunk játszani, és van rá még igény és hely. A játszóhelyeink: Kamra, Merlin, Merlin előtt, Tűzraktér, Trafó, kocsmák, kávézók, bulihelyek. Még játszott darabjaink közül: Keresők, Fisherman's Friends, Teliholdkor az emberek olyan bolondosok, Kurátorok (kétórás változat) egyszer-egyszer. És persze ami már lassan harmadik éve készül, és folyamatosan játsszuk a fázisait, hol színházi, hol koncertváltozatban, az Odüsszeisz (május 15., Trafó). Ezenkívül az egyszeri ad hoc darabjaink: Hangjátékszínház-Vj. Némafilmszínház-Dj., Minden Rossz Varieté, Sit Down Tragedy! (Stand Up Comedy, március 27., Tűzraktér) stb. stb.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.