rés a présen - Bármit megengedünk magunknak - Vajdai Vilmos színész, a TÁP Színház vezetője

  • .
  • 2009. március 26.

Trafik

rés a présen: A Minden Rossz Varieté óta sikeres a TÁP Színház, be sem lehet férni az előadásokra. Vajdai Vilmos: Általában a nagyobb eseményeink vonzzák a nagyobb közönséget, nagyobb a hírünk, jó a gerillamarketingünk, divatosak vagyunk, celebek is szerepelnek nálunk stb., de most is van sok igazán remek előadásunk, ami 20-30 fős közönség előtt zajlik, amit egyáltalán nem bánok. Ha öt fő alá megy az egyszeri nézőszám, akkor egy kicsit talán majd aggódom.

Néha aggaszt is a siker, mert az olyan, aminek látszólag meg kell felelni, ez viszont szűkíti a szabadságot, ami azért egyik alapvető tulajdonságunk; talán ettől szeret minket a közönségünk. Viszont úgy látom, hogy amitől például még kult lettünk, és amit pár éve szinte csak mi csináltunk, hogy bulihelyen, kocsmában játszunk, az örömteli módon terjed, s ezt a mi hatásunknak és legnagyobb eredményünknek tartom. Most a helyek, kávézók, kocsmák nemcsak koncertben, dj-ben gondolkodnak, hanem színházban is, és ettől most - bizonyára a mindenféle válság miatt is - pezseg az alternatív kultúra.

rap: Hogyan áll össze alkalmanként a társulat?

VV: Az állandó embereken kívül: aki ráér épp. Szabad színház ez, nem kötnek konvenciók, hagyományok. Nem tudjuk, hogy kell színházat csinálni, ezért dilettáns módon bármit megengedünk magunknak. Nemszínház színházat csinálunk.

rap: A Kurátorok című darab nemcsak sokszereplős, hanem sokszerzős is. Tendencia lesz, hogy drámaírók, szerzők csatlakoznak?

VV: Szeretném, ha az lenne.

rap: A te fő munkád mára teljesen a TÁP színház?

VV: Nem. A Katonában is játszom, tag vagyok, rádiójátékokat is készítek, de tény, hogy itt adom magamnak a legtöbb munkát, és sok egyéb mániám is koncentrálódik a TÁP-ban.

rap: Több darab is megy párhuzamosan. Mit tartotok repertoáron a régebbiek közül, mi az, ami új, mikor, hol lesztek tavasszal?

VV: Azt tartjuk repertoáron, amit meg tudunk szervezni, tudunk játszani, és van rá még igény és hely. A játszóhelyeink: Kamra, Merlin, Merlin előtt, Tűzraktér, Trafó, kocsmák, kávézók, bulihelyek. Még játszott darabjaink közül: Keresők, Fisherman's Friends, Teliholdkor az emberek olyan bolondosok, Kurátorok (kétórás változat) egyszer-egyszer. És persze ami már lassan harmadik éve készül, és folyamatosan játsszuk a fázisait, hol színházi, hol koncertváltozatban, az Odüsszeisz (május 15., Trafó). Ezenkívül az egyszeri ad hoc darabjaink: Hangjátékszínház-Vj. Némafilmszínház-Dj., Minden Rossz Varieté, Sit Down Tragedy! (Stand Up Comedy, március 27., Tűzraktér) stb. stb.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.