rés a présen - Bennem a léc - Simon Balázs rendező

  • .
  • 2009. január 22.

Trafik

rés a présen: Szabó Réka társulatát, a Tünet Együttest még nem rendezte vendégrendező Hogyan kerültél képbe a Katasztrófa Maratonra, kinek az ötlete volt a kilenc ismeretlen Beckett színpadra állítása? Simon Balázs: Réka ebben az évben nem tudott új produkcióra gondolni Peer Krisztián ajánlott (valószínűleg), hogy én leszek a megfelelő személy Beckett rövid színdarabjaira évek óta készülök Egytől egyig remekművek, Beckett pontosan ragadja meg a lét legalapvetőbb kérdéseit Rá kellett döbbennem, ilyesmit kerestem évek óta, az a feladat is izgatott (felháborított), hogy ezeket a darabokat a szerző végakaratának megfelelően pont úgy és csakis úgy mutassuk be, "ahogy le vannak írva" rap: Hogy épül fel a darab, van-e benne tánc, menynyi a szöveg, zene? SB: Nagyon kevés az, ami nem Beckett, de munka közben bukkantak fel meglepő finomságok rap: A Szorongás Orfeum óta a tavaly nyári Zsámbéki Bázison készített Utca-szak produkció kapcsán lehetett hallani rólad SB: Na jó, azért csináltam e kettő között is előadásokat Igaz, hogy mostanában kevés olyan dologhoz volt közöm, ami elkészült, és amire büszke is lennék Magasra került bennem a léc, nehezen dolgozom, és nem elégszem meg részeredményekkel rap: Lesz még Utca-szak előadás? SB: Remélem, maradtunk, ahogy voltunk, és kora tavasszal felújíthatjuk a Musztafa, gyere haza! című előadásunkat, hogy modern, nagyvárosi, közösségi terekben tesztelhessük a fertőzetlen közönséget rap: A Tünet Együttessel való közös munkád, illetve a továbbiak hogy alakulnak? SB: A minap egy barátom, miután megnézte az összpróbánkat, így fogalmazott: "ebből az előadásból teljesen hiányzik mindaz, amilyen iránybama a világ tart" Volt, aki azt mondta, hogy nem látott évek óta ilyen nehezen befogadható előadást, más meg azt, hogy ha őt nyomasztani akarják, akkor azonnal unatkozni kezd Ezzel szemben én úgy érzem, hogy a darabok követhetők (hála az aprólékos nyelvi-lektori munkánknak), és egyáltalán nem sötétek, bár igaz, hogy néhol nehezen találtuk a nekünk olyan fontos szikrázó humort Persze az is lehet, hogy én öregszem, és véletlenül valahogy sosem elsősorban azt keresem, ami a néző kedvére tesz Elhatároztam, hogy legalább egy évig nem csinálok új előadást Bevallom, alaposan elegem van a színházból, illetve magamból a színházban . .

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.