rés a présen - Csak ne legyen hideg - Lass Bea színésznő

  • .
  • 2010. szeptember 23.

Trafik

rés a présen: hogy ítéled meg a KoMa Társulat karrierjét? Lass Bea: A színházhoz sok szerencse és szimpátia kell, főleg egy független társulat esetében. Az, hogy ilyen sok fesztiválra hívtak eddig minket, szinte hihetetlen.
Persze nagyon büszkék vagyunk, de egyáltalán nem számítottunk rá. A pályámon ez mindenképp nagyon jó dolog, hiszen rengeteget utazunk, sok élményt és tapasztalatot szereztem. Sosem fogom megbánni, hogy ezt a pályát választottam, és azt sem, hogy ebben a formában.

rap: A Kereszthuzat Társulatban is dolgozol. Miért kellett még egy kísérletező társulat az életedbe? Mit csináltok ott másképp?

LB: A KoMa színésznője vagyok, a Kereszthuzat Társulatban mint vendég játszom. Pál András megkeresett még a nyár elején, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni egy produkció erejéig hozzájuk. Hát persze, hogy volt! Már csak a társaság, Szép Ernő és a nyári fesztiválhangulat miatt is, de még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy szeretek kísérletezni, minél többször, annál jobb. Ráadásul az Ördögkatlan Fesztiválon a KoMa is fellépett a Plazma című darabbal.

rap: Nem vágysz néha arra, hogy hagyományos intézményi keretek között játsszál, szerepálmokat valósíts meg?

LB: Nem vágyom kőszínházhoz, miért is vágynék. Nagyon jó nekem a KoMában. Úgy érzem, egy ilyen társulásban több lehetőségem van, nem határol be, hogy hány éves vagyok, hogy nézek ki, vagy legalábbis nem annyira. Van, hogy meghívnak játszani, de év közben erre nem nagyon van lehetőségem. Egy percig sincs emiatt rossz érzés bennem. Szerepálom? Régen a Puck volt a Szentivánéji álomból, de ma már nincs.

rap: Van kedvenc színházad?

LB: Az a kedvenc általában, ahol éppen megragad valami.

rap: 'sszel milyen bemutatóid, munkáid lesznek?

LB: Október 1-jén mutatjuk be Jevgenyij Svarc Sárkány című bábjátékát Parti Nagy Lajos fordításában a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, a Keleti Károly utcában. A Monostorapátiban két hét alatt készült kis előadásunkat, a Szuper Irmát Keszég László rendezésében szintén októbertől fogjuk játszani. Ezenkívül repertoáron lesz még az Szj 9231, avagy a műv.tev. vége, a Café Brasil, Topolánszky Tamás koreográfiájára és rendezésében, és a Plazma.

rap: Mik a kedvenc játszóhelyeid?

LB: Bárhol szívesen játszom, csak ne legyen hideg!

rap: Jól énekelsz. Vannak ilyen irányú terveid?

LB. Nagyon szeretek énekelni, és nagyon örülök, ha alkalom adódik rá a színpadon, de azon kívül is vannak terveim, és énekelek egy együttesben is, ami nemrég alakult, Átjárók néven. A fellépéseink időpontjai fenn vannak a Facebookon.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.