rés a présen - Élveztük is - Barabás Lőrinc trombitás

  • .
  • 2010. február 25.

Trafik

rés a présen: A BL Eklektric viszonylag hirtelen lett a nu-jazz szcéna sztárzenekara. Minek köszönhető e népszerűség? Barabás Lőrinc: Dúdolható dallamok, dúdolható dallamok. rap: Mikor választottál hangszert, és mikor műfajt? A trombitás ritkán frontember - hogyan szerveződött a zenekar? BL: 12 évesen kezdtem trombitálni tanulni.
Műfajt a mai napig nem választottam. A trombitások, akikre felnézek, zeneszerzők, zenekarvezetők is egyben. Nekem is fontos, hogy zeneszerzőként is megnyilvánuljak, ne csak trombitásként. Így szerveztem össze az Eklektricket, ezzel a céllal.

rap: A második nagylemez, a Trick már december óta kapható. Milyen szempontok szerint lett összerakva?

BL: Egy dalcsokor. Tíz szám, amik megszülettek, és tükrözik, hogy mit csináltunk az elmúlt pár évben. Van olyan szám, ami régebben született, és olyan is, ami a stúdiózás során nyerte el a végleges formáját. Egy vidámabb, gyorsabb, pörgősebb album, mint az első volt. Novemberben Londonban és Párizsban jártunk közvetlenül az A38-as lemezbemutatónk előtt, itt már az új anyagot játszottuk, és pozitívak a visszajelzések, mindemellett meg marhára élveztük is.

rap: Milyen koncertekkel, hol zárjátok a telet, kezditek a tavaszt?

BL: Március 12-én játszunk a Gödörben, aztán Szegedre megyünk és Székesfehérvárra. A PANKKK pályázaton kaptunk pénzt, amiből tavasszal csinálunk egy külföldi turnét is. Aztán jönnek a fesztiválok, és év végén ismét játszunk a MűPában.

rap: Neked személyesen mi a fontos a zenélésben?

BL: Egy barátom egyszer azt mondta, olyan neki a zene, mint halnak a víz. Azt hiszem, ez egy kifejező hasonlat.

rap: Kedvenc zenék?

BL: Most épp Justice-t hallgatok.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.