rés a présen - "Ha kivenném a torzítót" - Bihari Balázs zenész-újságíró

  • .
  • 2011. február 3.

Trafik

rés a présen: Mi a jobb, zenésznek vagy zenei újságírónak lenni? Bihari Balázs: Nem jó kérdés, még akkor sem, ha valóban létezik a Rockandroll Journalist In Midlife Crisis című Hippikiller-világslágerünk. Mindenki mást lát belőlem, valaki szerkesztő-újságíróra, valaki zenészre, valaki bike and rollt üvöltő tanárra asszociál, aki egyik kezében gitárt, másikban egy országúti bringát tart felemelve.
Leginkább úgy mondhatom, hogy szervező vagyok, aki összefog embereket, témákat, kapcsolatokat, és az ötleteit vagy másét így kamatoztatja a zenéléstől a promoter tevékenységig. Amíg látom és kontrollálom, hogy mit csinálok, sőt még élvezem is, addig nincs baj.

rap: Melyiket mikor kezdted el?

BB: Tizennégy évesen, 1982 szilveszterén ellógtam otthonról a Blahára, hogy megnézzem a Hungária-koncertet. Innentől kezdve nem nagyon mentem haza, a versenykerékpár mellé beköltözött a rock and roll, ami előbb életmóddá vált, később megélhetési forrássá. Nagyjából minden összefolyik, hiszen aki zenélt, írt is, aki írt, kiadott is, aki kiadott, kiállított is, aki kiállított, filmezett is. Ebből nagyjából minden megvolt. Volt pár fontos találkozás. Egy borzalmas középiskolai tábor, ahol Donáth Dadával megalapítottuk a NeoDADAEaSt zenekart, vagy Bicskei Gábor, a Zsámbéki Szombatok nyári előadás-sorozat alapítója, aki a szervezői és kiállításrendezői életbe rángatott bele. Hajnóczy Csaba, aki a gitártanárom volt, és rajta keresztül ismertem meg egy olyan zenei látásmódot, amit máshol nem lehetett ellesni, vagy Rácz Misi és a fanzinkör, amire Marton László Távolodó is épített a heti Narancs beindításánál.

rap: Mit követsz a zenében?

BB: Bár tudatosan távol tartom magam a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar undergroundjától, egész biztos, hogy lehet hallani, hogy ez a csávó a Ráday klubból, a Lyukból meg az Á-ból jött, annak ellenére, hogy Szűcs Szabiék (ex-Superbutt) Kisnugentnek hívnak. Hó Marci szerint "stadionrock a Tűzraktérben", amit játszom - hát, nem tudom. Az biztos, hogy hangulatában rock and roll, amibe néha húszéves számokat is beillesztek, és ha kivenném a torzítót, akkor azt mondanád, hogy inkább Kampec Dolores, mint Jesus Lizard.

rap: Hol játszol mostanában?

BB: Pillanatnyilag stúdiózom, de február 4-én a Tündérgyárban játszunk a Hippikillerrel. Ott lesz a Hó Márton és a Jégkorszak, illetve a Rakéta, hozzánk pedig beszáll Audrey Rapburn a Hungarian Jesusszal. Mivel megannyi rákendroll zsurnaliszt lesz jelen, ráadásul Marci egy éve döntött úgy, hogy a Hippikiller helyett jégkorszakozik saját műsorával, tuti, hogy ismét játszunk együtt, valószínűleg a Helplessben basszusgitározik majd, hiszen ez az egyik kedvence.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.