rés a présen - Mindegyiket megnézni - Muladi Brigitta művészettörténész, kurátor

rés a présen: Az Inda Galéria ötéves születésnapjára te válogattad a kortárs kiállítókat. Milyen szempontok szerint? Muladi Brigitta: A kiállítás és pályázat alcíme Mobilitás, migráció, emigráció. Főcíme New York, Rió, Tokió, ami egy retrósláger refrénje, a klipet meg lehet nézni a neten.

A galériánkban sok az olyan művész, aki nem Magyarországon született, vagy jelenleg sem itthon dolgozik, de a nem idetartozók esetében is fontos szerepet kap a helyváltoztatás, a rezidenciaprogramokon, nemzetközi kiállításokon, vásárokon való szereplés, részvétel. A tematika ehhez a jelenséghez kapcsolódik, ami világszerte és nem csak a művészeti életre jellemzően okoz örömöt és bánatot egyszerre a helyváltoztatóknak és a befogadóknak egyaránt, és mindenkit foglalkoztat. A művészek nagyrészt az Inda Galéria állandó művészei közül kerültek ki. AKA, Czene Márta, Csontó Lajos, Erik Binder, Kim Corbisier, Ferenczy Zsolt, Fischer Judit, Keller Diána, Koronczi Endre, Kamen Stoyanov, Jovián György, Navratil Judit, Puklus Péter, Somody Péter Szabó Ádám, Szemző Zsófia, Ágnes von Uray. A meghívott művészek: Csáky Marianne, El Hassan Róza, Pacsika Rudolf, Ravasz András, Szász Lilla életében az utazás, a rezidenciaprogramok vagy a származásból adódó többlakiság volt számomra meghatározó.

rap: Kik a legérdekesebb kiállítók?

MB: Személyes kedvencem mindegyik, de vannak sztorik és kötődések. Például Kamen Stoyanovot (ő Bécsben él) egy műterem-látogatáson ismertem meg, nagyon szimpatikus volt, és az egyik legsikeresebb kiállítónk lett. Erik Binder a rosszfiú a csapatban, graffitis és provokatív. Aztán ott van a SZAF (Mécs Miklós és Fischer Judit) enyhén kritikus akciója, és sorolhatnám.

rap: Mi jellemzi ma a kortárs magyar képzőművészetet?

MB: A kortárs magyar képzőművészet is nagyjából úgy alakul, mint a nemzetközi, persze helyi sajátosságokkal. Mindig vannak divatok, és annak művelői válnak sikeresebbé. Most, ahogy látom, a koncept, vagyis az egyéni projekteket megvalósító művészet a legérdekesebb, a technika nem játszik benne szerepet, vagyis változatos. Nálunk meglehetősen szoftos a kortárs művészet, nem jellemző a politikai tudatosság, kevés a kritikai attitűd, nem elég bevállalósak a művészek. Nemrég Taipeiben láttam egy akció dokumentációját, ahol egy negyvenkilós művészlány szállt szembe a korrupcióval - sikerrel. Az ügyben sáros munkatársakat elbocsátották a helyi múzeumból.

rap: Az Inda milyen kiállítóhelynek számít, és mióta dolgozol nekik?

MB: Az Inda elég gyorsan lett sikeres, sokat járunk külföldi vásárokra, s ez köszönhető az érdekes művészeink munkái mellett Tallér Ágnes galériavezető kitartásának. Nekem már az induláskor volt szerepem, sőt öt éve az első kiállítás is az enyém volt. Kurátor az ember úgy lesz, hogy felkérik, vagy pályázik munkákra, az előbbi ugyan véletlenszerű, de lehet egy életre szóló, a második tudatos karrierépítés része, de nagyon bizonytalan.

rap: A kurátorságon kívül mivel foglalkozol?

MB: Művészeti szaklapokban írok rendszeresen, de sok minden más is érdekel. Szeretem a zenét és a könyveket, a szépeket és az olvasmányosakat. És az embereket, akik ezeket létrehozzák. Navratil Judit mondta a napokban a kiállításra készülődve, hogy minden földben másfajta ember terem! Jó lenne mindegyiküket megnézni.