rés a présen - Pigmentébresztő - Glázer Attila fotós

  • .
  • 2011. május 5.

Trafik

rés a présen: Mióta fényképezel? Glázer Attila: 10 évesen pocsékoltam el az első tekercset, utána cél nélkül fotóztam legalább 10 éven keresztül. 2000 óta viszont szinte csak ebből élek.
Sodródom. A feladat érdekel, a megoldást keresni. Nincs kifejezetten kedvenc témám. Inkább vágyottak. Például egy szakácskönyv végigfotózása, vagy egy új szálloda fotózása kívül-belül, éttermestül, szakácsostul. Reklámszagú, tudom. Szeretem a fűszeres képeket.

rap: A tér és a mozgás a speciális területed. Mióta?

GA: Mióta Nelson Reguerát, a Frenák Pál Társulat táncosát először fotóztam. Érdekel a kortárs tánc. Nekem a tánc egyben a kép, a hang, a vers, minden egyszerre. Feszültség, fájdalom, dinamika.

rap: Van valami különös ismertetőjegye a képeidnek?

GA: Nagyon kettéválik az alkalmazott munka és a művészeti munka. Az első digitális, retusálható, szabályos, fizetnek érte. A tönkrement nyersanyagokról lejövő gondolataimba nem nyúlok bele utólag. Vagy sikerült mondanom valamit, vagy kidobom azonnal a negatívot. Ezek a hibásnak gondolt nyersanyagok nekem a nyelvjárásomat jelentik. Olyan, mint amikor semmilyen szót sem olyannak hallasz, mint addig. Én is jobban odafigyelek valamire, amit nem hallottam ezerszer. A világítás egyszerű, nem az a lényeges nekem, az csak eszköz. Pigmentébresztő.

rap: Van egy galériád, hogyan jutottál hozzá, és milyen kiállításokat tervezel?

GA: Újbuda önkormányzatától nyertem pályázaton a lehetőséget, hogy kortárs galériát működtessek a Bartók Béla út 37. alatt. Ez lett a Három Hét Galéria. Alkalmazott fotográfusok állítanak ki itt többnyire, most éppen Barbay Csaba képei láthatók New Yorkról, s egy extra megnyitó lesz Zsólyomi Norbert teljesen friss meglepetésanyagából május 11-én este hétkor, ami összesen egy hétig lesz látható. Utána május 17-én este hétkor megint egy érdekesség: Paul Mutant festő kiállítása, amit Babarczy Eszter fog megnyitni. Hát festő, de annyira megtetszett az ötlete, hogy hajrá. Imádom a kivételeket (www.haromhet.hu).

rap: Saját kiállításod?

GA: Jelenleg a Moha kultúrtérben (a Godot Galéria kezelésében működő kávézó) vannak képeim még két hónapon keresztül, Ádám és Éva szerdán címmel. Nagyon komolyan vicces képek. Szigorúan beleérzős, nem gondolkodós. Merthogy engem mostanság annyira fáraszt, hogy mindenki állandóan teszteli a fel- és befogadóképességemet. Fricska, ehhez volt kedvem. Digitális ugrabugra Frenák Pál két táncosával.

rap: Mi kell a jó fotóhoz?

GA: Annyi, hogy pofán vágjon. Persze akár a csendjével is. Iszonyúan dühít az öncélúság, az erőltetett trendi "concept art". Tudod, amikor a képaláírás nélkül azt se tudod, hol vagy, azután jön egy kurátor - csendben közelít a teremőr mellől jobbról -, és elmagyarázza neked, mit kellene látnod. Szóval imádom az egyszerű képeket.

rap: Van civil foglalkozásod is? Vagy más terveid?

GA: A végzettségem táj- és kertépítészmérnök, meg kameraman és segédoperatőr. Zenéltem évekig egy török zenét játszó zenekarban, 10 éve írok cikkeket, kaptam honoráriumot hangutánzásért, mosogattam, főztem étteremben. László Zsuzsi grafikussal összeraktam egy fotó/grafika/vers kötetet, saját "egymásodpercesekkel" beszélget fotó és grafika. Ezt szeretném már kiadva látni. És van egy honlapom is: a www.glazerattila.hu.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.