rés a présen - Találjak magamnak új rekettyést - Kollár-Klemencz László énekes-gitáros

  • .
  • 2010. szeptember 2.

Trafik

rés a présen: A Kistehén zenekar szétszaladt, de a név veled maradt. A külön projektjeidhez volt köze a válásnak? Kollár-Klemencz László (képünkön legelöl): Nem, ha a Budapest Bárra gondolsz, ahol először próbáltam ki magam más zenészekkel hosszú idő - az Andersen - után.
Inkább a kihívás hiányzott, hogy találjak magamnak új rekettyést. Most ezzel a zenekarral van egy "minden megtörténhet" érzésem.

rap: Kikkel hoztad össze ezt a csapatot?

KKL: Tavaly ősszel kezdtünk dolgozni az úgynevezett melankolikus anyagon, ami egy bebújósabb, színháziasabb verzió. Bujdosó Jánost sokszor láttam gitározni. Tisztára, mint Jonny Greenwood a Radioheadből. Vajdovich Árpi egy angyal, aki mindenhová a csillagvizsgáló távcsövével érkezik. Gergő fiammal már próbáltam együtt játszani a régi felállásban is, de azt nem szerette. Dobosból kettő van, Hárságyi Péter, akivel csináltunk együtt néhány reklámfilmet, és Schvéger Zoli, a világ legaggodalmasabb profi dobosa. Farkas Robi csak akkor vesz részt a melankolikus koncerteken, amikor ráér, és ugyanígy Kasza Roland is, aki régi tag, meg Kovács Bence, a szentendrei hegyi gitáros.

rap: Mi a projekt lényege?

KKL: Szeretném, hogy szerzői zenekar legyen, kísérletezzen minél többet, utazzon sokat, és sok embernek megmutassa azt, ami a fejében jár. Csak akkor beszéljen, ha van miről, és ha érthetően el tudja mondani. A Kistehén egy folyamat, amiben a dolgok egymásra épülnek lemezről lemezre, erősödnek, csiszolódnak. Olyan, mint egy napló, amiben egy gyerek rácsodálkozik arra, hogy a játékokat is gyárban gyártják, és elkezdi keresni a gyárigazgatót, hogy megértse az egészet. Nekem az Andersennél kezdődött ez, és most kicsit oda húzok vissza.

rap: Aztán vannak-e idoljaid?

KKL: Nem szeretek rajongani,nem szeretem a tömeget. A közönséget szeretem, de nem tudok velük mit kezdeni, olyan sokan vannak, és nem lehet azt mondani, hogy szia, halló, te hogy vagy, hanem csak többes számban, hogy kezeket a magasba. Vannak olyan művészek, akiket bírok: Brian Eno, David Byrne, David Bowie, Johnny Cash, Michael Stipe vagy Tati, Atom Egoyan, Aki Kaurismäki, Bada Tibor és Nagy Kristóf Szentendréről.

rap: A Szigeten vendégzenészekkel színesítettétek a produkciót. Kikkel is?

KKL: Pár srác feltett a Facebookra egy videót, ahol a Vágjál hátba! című számot játszották az új lemezünkről a Flórián téri aluljáróban. Tetszett, így meghívtuk őket, az After School Program zenekar frontemberét és dobosát, Bencét és Lórit. Nem tervezek egyébként vendégzenészeket, csak ha nagy igény van rá. Ilyen volt a Trafóban év elején a Fekete epe est: melankolikus mélyrepülés írókkal és más meghívottakkal, amit jövő januárban is megismétlünk.

rap: 'sszel mi lesz?

KKL: Nem tudom, mert szegény anyám rácsukta a kocsiajtót az iphonomra háromszor, amiben benne volt a koncertprogram.

rap: Tényleg "szerelmes vagy minden nőbe"?

KKL: Tényleg.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.