rés a présen - Találjak magamnak új rekettyést - Kollár-Klemencz László énekes-gitáros

  • .
  • 2010. szeptember 2.

Trafik

rés a présen: A Kistehén zenekar szétszaladt, de a név veled maradt. A külön projektjeidhez volt köze a válásnak? Kollár-Klemencz László (képünkön legelöl): Nem, ha a Budapest Bárra gondolsz, ahol először próbáltam ki magam más zenészekkel hosszú idő - az Andersen - után.
Inkább a kihívás hiányzott, hogy találjak magamnak új rekettyést. Most ezzel a zenekarral van egy "minden megtörténhet" érzésem.

rap: Kikkel hoztad össze ezt a csapatot?

KKL: Tavaly ősszel kezdtünk dolgozni az úgynevezett melankolikus anyagon, ami egy bebújósabb, színháziasabb verzió. Bujdosó Jánost sokszor láttam gitározni. Tisztára, mint Jonny Greenwood a Radioheadből. Vajdovich Árpi egy angyal, aki mindenhová a csillagvizsgáló távcsövével érkezik. Gergő fiammal már próbáltam együtt játszani a régi felállásban is, de azt nem szerette. Dobosból kettő van, Hárságyi Péter, akivel csináltunk együtt néhány reklámfilmet, és Schvéger Zoli, a világ legaggodalmasabb profi dobosa. Farkas Robi csak akkor vesz részt a melankolikus koncerteken, amikor ráér, és ugyanígy Kasza Roland is, aki régi tag, meg Kovács Bence, a szentendrei hegyi gitáros.

rap: Mi a projekt lényege?

KKL: Szeretném, hogy szerzői zenekar legyen, kísérletezzen minél többet, utazzon sokat, és sok embernek megmutassa azt, ami a fejében jár. Csak akkor beszéljen, ha van miről, és ha érthetően el tudja mondani. A Kistehén egy folyamat, amiben a dolgok egymásra épülnek lemezről lemezre, erősödnek, csiszolódnak. Olyan, mint egy napló, amiben egy gyerek rácsodálkozik arra, hogy a játékokat is gyárban gyártják, és elkezdi keresni a gyárigazgatót, hogy megértse az egészet. Nekem az Andersennél kezdődött ez, és most kicsit oda húzok vissza.

rap: Aztán vannak-e idoljaid?

KKL: Nem szeretek rajongani,nem szeretem a tömeget. A közönséget szeretem, de nem tudok velük mit kezdeni, olyan sokan vannak, és nem lehet azt mondani, hogy szia, halló, te hogy vagy, hanem csak többes számban, hogy kezeket a magasba. Vannak olyan művészek, akiket bírok: Brian Eno, David Byrne, David Bowie, Johnny Cash, Michael Stipe vagy Tati, Atom Egoyan, Aki Kaurismäki, Bada Tibor és Nagy Kristóf Szentendréről.

rap: A Szigeten vendégzenészekkel színesítettétek a produkciót. Kikkel is?

KKL: Pár srác feltett a Facebookra egy videót, ahol a Vágjál hátba! című számot játszották az új lemezünkről a Flórián téri aluljáróban. Tetszett, így meghívtuk őket, az After School Program zenekar frontemberét és dobosát, Bencét és Lórit. Nem tervezek egyébként vendégzenészeket, csak ha nagy igény van rá. Ilyen volt a Trafóban év elején a Fekete epe est: melankolikus mélyrepülés írókkal és más meghívottakkal, amit jövő januárban is megismétlünk.

rap: 'sszel mi lesz?

KKL: Nem tudom, mert szegény anyám rácsukta a kocsiajtót az iphonomra háromszor, amiben benne volt a koncertprogram.

rap: Tényleg "szerelmes vagy minden nőbe"?

KKL: Tényleg.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.