rés a présen - Tánc a platón - Horváth Csaba rendező-koreográfus

  • .
  • 2009. április 16.

Trafik

rés a présen: A zord északról a napfényes délre utaztatja a Kalevala után a közönséget az Isteni vidékek című új darabod. Számíthatunk rá, hogy valóban vidámabb lesz az előadás? Miért a görög téma? Horváth Csaba: A vidámság nézőpont kérdése, remélem, hogy megmosolyogtatja a nézőket az, ami engem is megmosolyogtat.
A görög dráma kérdése egyébként már régóta érdekel, 2004-ben rendeztem, koreografáltam Médeiát a Közép-Európa Táncszínházban, 2006-ban a Bocsárdi László-féle Élektrának a koreográfusa voltam az Örkény Színházban, tavaly pedig volt szerencsém Epideuroszban, stílusos helyszínen Médeiát koreografálni Anatolij Vasziljev színházi rendezésében. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi mennyire meghatározó tapasztalat volt.

rap: Fortedanse nevű társulatoddal irodalmi műveket kezdtél adaptálni a debreceni A tavasz ébredése óta, legutóbb az Éjjeli menedékhelyet rendezted velük és a helyi színészekkel a József Attila Színházban. Most is ez lesz az irány?

HCs: A kiindulópont alapvetően a platóni dialógus, de ez nem feltétlenül a verbális síkon lesz érzékelhető. Többféle szöveget használunk az előadásban, reflektálni szeretnénk korunk nagy dilemmájára, a párbeszéd, de leginkább a párbeszéd minőségének a hiányára. Garai Judit dramaturggal állítottuk össze a szöveget. Mitológiai helyeken játszódó fiktív történetek lettek belőle, amelyekhez a görög drámairodalom motívumait vettük alapul, de nagyon is hétköznapiak, aktuálisak ma is. És persze azért nem mindig felhőtlenül vidámak.

rap: Mi van előbb ilyenkor, a koreográfia vagy a szöveg, esetleg a zene?

HCs: A zene is montázs lesz, az általam válogatott kortárs anyagból. Hogy mi van előbb? Hát mikor mi, nincs rá bevált recept.

rap: Mikor lesz a Trafó-bemutató? A Fortedanse új rezidenciáján, a Bakelitben látható lesz-e a darab? És nyári fesztiválokon?

HCs: Április 22-én a Trafóban lesz először látható, aztán még két napig megy ott, de amíg nem mutatjuk be, addig nem szívesen beszélek a továbbiakról, mert ki tudja, milyen lesz a fogadtatás, meg egyáltalán hogyan sikerül. Mindenesetre számunkra a Trafó a leginkább kívánt hely, a meghívások pedig majd maximum bemutató után.

rap: Megállás nélkül dolgozol három éve, évi két bemutató, külföldi alkalmazott koreográfusi munkák. Indul a fizikai színház szak a te vezetéseddel a Színművészetin. Lesz pihenés nyáron?

HCs: Lesz, muszáj, hogy legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.