Videojáték

Sine Mora

  • wilson
  • 2012. április 7.

Trafik

Ahogy Bástya elvtársat se akarták meggyilkolni, úgy a japán shoot'em up iskolát se merte követni nyugati ember, vagy ha megpróbálta, általában csúnyán belebukott.

Ortodox shootert készíteni merész vállalkozás egy olyan világban, amely a rövid és feszes hollywoodi történetekért örömmel tolta a margóig a saját vívmányait. De Prométheuszok még akadnak, ezúttal ráadásul magyarok.

Persze a Sine Morát hazai játéknak nevezni túlzás lenne: igazi öntőtégely, amely nemzetek kollaborációjával lehel életet egy stagnáló, szabályaihoz oroszlánkörmökkel ragaszkodó zsánerbe. Véráramában a japán játéklegenda, Suda51 ambíciói lüktetnek, a szívet viszont már a hazai Digital Reality adja. Szerencsére az interaktivitás olyan interkulturális kapocs, amely korlátokat, határokat, nyelvi akadályokat dönt le kacagva, vagy jelen esetben lövöldözve, hiszen egy olyan perc sincs, amikor a meseszép tájakat épp ne lövedékek egész rengetege takarná el.

Apropó, nyelv: az antropomorf karakterekkel elmesélt, a stílushoz képest meglepően összetett történet a magyar színjátszás nagyjainak előadásában elevenedik meg, itthon és külföldön egyaránt - a fura világhoz idegen fülnek különösen hangzó nyelv dukál. Követni még nekünk is nehéz a több szálon, sőt több idősíkon futó cselekmény fejezetenként történő karakter- és eseményváltásait. Nem is ezen van a hangsúly, hanem az ortodox videojáték-szabályokon: pontszerzésen, kiismerésen, azon a folyamatos tanuláson és önképzésen, amely mostanra hiánycikk lett. Platformjának csúcsát nyújtó külseje ezt jól takargatja, de a Sine Mora az új közönség behúzása érdekében tett kompromisszumai ellenére velejéig intim élmény, csak látszólag teljesíthetetlen feladatok közé rejtve.

Ez a frissen kijött játék a magyarság tengerszerzése a japán hullámok uralta vizeken. Se nem sárgább, se nem savanyúbb - és biztos, hogy a miénk.

Digital Reality/Microsoft, X360

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.