tévésmaci - A göböly visszatér

Amikor Sztupa és Troché a kőkereszthez tartottak, még nem is hajnalodott. A vonat teljesen képtelen időpontban, három óra harmincötkor állt meg az állomáson, egyikük sem értette, hogyan szállhattak le s fel mégis annyian - persze csupa behúzott vállú, nagykabátos alak.

Egy kisebb falura való alvajáró. A leszállók még csak-csak, hiszen a vonat egy másik országból érkezett, tele olyan utasokkal, akik este szálltak fel és így értek ide. Biztos csupa helyi erő, akik most - szintén behúzott nyakkal és felhajtott gallérú nagykabátban - sietnek haza. Még egy megálló a helyi busszal, s onnan már csak két utca, ki lehet azt bírni. A kapuban ügyetlenkednek egy kicsit a kulccsal meg a zárral, a szájukba vett kesztyű leesik, rálépnek a sötétben, le kell érte hajolni, de közben: jaj, vigyázni, hogy csak csendben zörögjön a kulcscsomó, hogy halkan kattanjon a zár, hogy ne ébredjen itt fel senki. Hisz' amúgy is korán kell kelniük, csak nem ennyire. Ám a felszállókat tényleg ki érti, reggel fél négykor bejárónak lenni nyilván nem egy kéjmámor - márpedig hova a fenébe mehet az ember szerdán hajnalban? Trochének még az is feltűnt, hogy milyen sok a fel- s leszállók közt az asszony, de ezt már egyikük sem tudta mire vélni, nem is gyötörték magukat a megfejtésével. A restiből persze szűrődött ki fény, bár ablaka nem volt, vagy nem a peron felé nézett, csak az ajtó alatt húzódott az az ismerős sárga csík. Mi meg húzzuk a csíkot tévézni.

Pénteken (16-án) régi kedvencünk, a Hálózat tévé este kilenckor leadja Az édes élet című filmet. E heti találós kérdésünk: igaz-e, hogy Federico Fellini e híres filmjében Old Shatterhand lezúzza Rubini polgártársat, méghozzá a legendás öklét (mely pozdorjává zúz) használván e nemes célra. A helyes megfejtőket innen is csókoltatom, a többieknek pedig nyilván Anita Ekberggel kedveskedem. Ki kedveskedne még a fénykorát élő Anitával?

Szombaton éjjel fellebben a fátyol a Filmmúzeumon. De addig is beszéljük meg, hogy volt-e önöknek olyan "színes" tévéjük, aminek a színeit (azt a feketét meg a fehéret) a képernyője elé lógatott sötét sárga celofán hozta ki igazán? Ha nem volt, gyorsan szerezzenek egyet, mert még nem éltek. Nos, éjjel fél egykor a Gyilkosság telefonhívásra kezdődik - önök is tudják, ki rendezte, én is. Önök is látták százszor, én is.

Vasárnap ismét a szavatossági idő problémája kerül érdeklődésünk homlokterébe, ahova már oda van készítve egy górcső. Tehát, Poirot hazájában, a Story4-en már hetek óta tömegével nyomassák a Carry on... filmeket, most épp a Folytassa, forradalmár! kerül (negyed hétkor) terítékre, 1966-ból. A magam részéről a Folytassa, Cleó!-t preferálom, abból is azt, amikor a csávó héjastul enné a banánt, de rászólnak, hogy nem úgy kell, mire eldobja a közepit, s a héját falván megjegyzi, hogy így már tényleg sokkal jobb. A lejárt szavatossági idő így nem ide, hanem a Duna Tévén 22.10-kor adott Greenaway-opusra vág: ugyan melyik polcra tegyem A rajzoló szerződését? Ellenberger tizenegykor az m1-en egy ugyancsak 1960-as darab a fiatal Lino Venturával és a hasonlóan süvölvény Belmondóval: Menekülésre ítélve (volt ez már persze Halálos kockázat is).

Hétfőn Makk Károly 1964-es Mikszáth-adaptációja, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? lesz az m1-en, nyolctól. Aki azt mondja, hogy ez a maestro főműve, tegye fel a kezét! Na, ugye! Ellenpróbát kérek! Kilenckor lehet ugrani a Filmmúzeumra; az Egy kis gubanc John Cassavetes utolsó filmje, s talán az egyetlen, amire mondhatjuk, hogy gyengóca. Nekem persze tetszik, különösen a kopasz Peter Falk és a Gina Rowlandsre átigazított Beverly D'Angelo.

Kedden 16.50-kor találkozunk a Filmmúzeumon: Botrány az operában! Rögtön utána Estély habfürdővel. Azt követően hangverseny: Smaci zongorázza a különbséget.

Szerdán este nyolckor Isten hozta, őrnagy úr! az m1-en. Csütörtökre is marad tévémozi: kilenckor versenyre kél a Filmplű a Filmműzeóval: itt az Angyalszív, ott a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Állj, vagy lövök! Senki ne tévézzen!