tévésmaci - A sül rül, rül, rül

  • .
  • 2009. szeptember 24.

Trafik

Troché afféle száműzetésnek vette az egészet, amikor éppen megesik, elég kellemetlen, veszélyeket rejtő, ám ha túléli az ember, olyan tudás marad utána, ami megfizethetetlen, mert nem megvásárolható. Nem árusítják üzletben, nem lehet tanfolyamra jelentkezni, ahol elsajátítható lenne, s nincs az a szerelmi kapcsolat, ahonnan elő lehetne bányászni, akárcsak hasonlót is.
Jobbat igen, mást még szép, de pont ez nincs sehol. Ellopni sem lehet. Csak túl kell élni, ha mégoly komfortmentes is, csak túl kell, az meg sikerülni szokott. Van engedélyezett elhullás - röhögött a képébe Sztupa. Halkan, vinnyogva, ahogy sírni is szokott, ha ritkán sort kerített rá. Troché ezt már régen megfigyelte, amikor az igazán nehéz dolgok estek, hogy egyformán sírnak, de hála istennek, egészen máshogy nevetnek. Megnyugtató tudat, hiszen még az olyan emberek is, mint mi - gondolta Troché -, azért sokkal többször nevetnek, mint sírnak. Ránézett a halkan, vinynyogva röhögő Sztupára, s már nem tulajdonított akkora jelentőséget az előtte álló megpróbáltatásoknak. Lám, itt van Sztupa, aki rutinból csinálja. Meg sem érdemes kérdezni, hogy hányadszor. Meg különben is, itt a legfőbb ideje, hogy elhúzzunk tévézni.

Pénteken (25-én) nyilván már a lapunk beltestében feltárt Vérvonal promójaként az m2 21.55-kor lenyom egy német-izlandi krimit, a Jargót. Ami nem folytatása, s nem is előzménye a Fargónak, ellenben, aki olyasféle ivós, gejzírközi öldöklést vár tőle, mint amilyet az ún. "skandináv krimiktől" megszokott, nos, az is pléhre csúszik, lévén szó egy szimpla német lakótelepi drámáról, aminek viszont a rendezője kétségkívül izlandi: Maria Solrun Sigurdardottír.

Szombaton megint lesz Poirot az m1-en, de ismételnek, úh. sok szót nem érdemel a dolog, bár eléggé szeretjük. Ezzel együtt ez a tévés nap a héten, annyi marhaság lesz, hogy belerokkanunk. Az RTL Klubon például a jubileumi 23. alkalommal kezdik újra (a Baljós árnyakkal) a Csillagok háborúját, 19.30-kor. Vagy mit szólnak a Desperado idei ötszázadik tévés szerepléséhez, ugyanezen a csatornán 22.10-kor? John Carpenter Vámpírok című nagyzolása 1988-ból ezúttal a ViaSat3-on "kerül képernyőre", 23.05-kor. A leghülyébb cím ezen a héten nagyszerű fotóriporterünk, Karvaly Kálmán bátyjának, Karvaly Wongnak adatott meg; az már milyen, hogy Édes2kettes, próbálják kimondani! Az m2-n lesz este tízkor. Az m1-en tizenegykor Palásthy György kicsit szomorkás filmje, a Retúr, egykor jobb napokat látott, veterán hazai sztárok közreműködésével leginkább arról szól, hogy megmurdálni nem épp egy babazsúr. Engem persze az egészből csak az érdekel, hogyan Robbantsunk bankot! Megtudom a Filmmúzeumon, kilenckor, egy 1964-es francia filmből.

Vasárnap meg a Duna tévé tol mozipromót, tehát, aki lusta elmenni a moziba az új Almodóvar-filmre, az megnézheti 23.10-kor a régit (Volver). Vállalt kötelezettségem, hogy szóljak: Almodóvar ultragáz. Szerencsére a Dunán lesz előtte (20.50-kor) egy tavalyi lengyel film, a Kis Moszkva, az hátha tud valamit. Az AXN-en este tízkor megkezdődő Mona Lisa mosolyában Julia Roberts rányit az épp zuhanyzó tűzoltóra a Ments meg!-ből (Ken az, Tommy legjobb haverja). Éjjel a tv2-n a kalandos múltú Michael Cimino egész jó Hajsza a nap nyomában című 1996-os filmje lesz (0.35-kor), dettó a halálról. Én persze már ebéd után túlestem mindenen, megnéztem az Én és gengsztert ugyanis. Hányadszor? Ne kérdezzék.

Jó hír: értesítek mindenkit, hogy most lett 22 éves a Funai nevű családtagunk, nagy ünnep volt, két napig nem kapcsoltuk be: hétfőn megszokásból (nem múlt nyomtalanul az átkos), kedden meg mert teljesen elpimaszodtunk.

Szerdán azonban megint be kell kapcsolni azt a vacakot, mert A csábítás trükkje lesz este fél kilenckor az MGM-en, s Richard Lester 1965-ös free cinemás remekéért őszintén szólva tök odavagyok. Lesz Képtelen képregény is, a film+2-n, ott is van a helye, este tizenegykor.

Csütörtökön hátha belefér még az MGM-en ugyancsak fél kilenckor a Kallódó emberek.

De inkább ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.