tévésmaci - A sül rül, rül, rül

  • .
  • 2009. szeptember 24.

Trafik

Troché afféle száműzetésnek vette az egészet, amikor éppen megesik, elég kellemetlen, veszélyeket rejtő, ám ha túléli az ember, olyan tudás marad utána, ami megfizethetetlen, mert nem megvásárolható. Nem árusítják üzletben, nem lehet tanfolyamra jelentkezni, ahol elsajátítható lenne, s nincs az a szerelmi kapcsolat, ahonnan elő lehetne bányászni, akárcsak hasonlót is.
Jobbat igen, mást még szép, de pont ez nincs sehol. Ellopni sem lehet. Csak túl kell élni, ha mégoly komfortmentes is, csak túl kell, az meg sikerülni szokott. Van engedélyezett elhullás - röhögött a képébe Sztupa. Halkan, vinnyogva, ahogy sírni is szokott, ha ritkán sort kerített rá. Troché ezt már régen megfigyelte, amikor az igazán nehéz dolgok estek, hogy egyformán sírnak, de hála istennek, egészen máshogy nevetnek. Megnyugtató tudat, hiszen még az olyan emberek is, mint mi - gondolta Troché -, azért sokkal többször nevetnek, mint sírnak. Ránézett a halkan, vinynyogva röhögő Sztupára, s már nem tulajdonított akkora jelentőséget az előtte álló megpróbáltatásoknak. Lám, itt van Sztupa, aki rutinból csinálja. Meg sem érdemes kérdezni, hogy hányadszor. Meg különben is, itt a legfőbb ideje, hogy elhúzzunk tévézni.

Pénteken (25-én) nyilván már a lapunk beltestében feltárt Vérvonal promójaként az m2 21.55-kor lenyom egy német-izlandi krimit, a Jargót. Ami nem folytatása, s nem is előzménye a Fargónak, ellenben, aki olyasféle ivós, gejzírközi öldöklést vár tőle, mint amilyet az ún. "skandináv krimiktől" megszokott, nos, az is pléhre csúszik, lévén szó egy szimpla német lakótelepi drámáról, aminek viszont a rendezője kétségkívül izlandi: Maria Solrun Sigurdardottír.

Szombaton megint lesz Poirot az m1-en, de ismételnek, úh. sok szót nem érdemel a dolog, bár eléggé szeretjük. Ezzel együtt ez a tévés nap a héten, annyi marhaság lesz, hogy belerokkanunk. Az RTL Klubon például a jubileumi 23. alkalommal kezdik újra (a Baljós árnyakkal) a Csillagok háborúját, 19.30-kor. Vagy mit szólnak a Desperado idei ötszázadik tévés szerepléséhez, ugyanezen a csatornán 22.10-kor? John Carpenter Vámpírok című nagyzolása 1988-ból ezúttal a ViaSat3-on "kerül képernyőre", 23.05-kor. A leghülyébb cím ezen a héten nagyszerű fotóriporterünk, Karvaly Kálmán bátyjának, Karvaly Wongnak adatott meg; az már milyen, hogy Édes2kettes, próbálják kimondani! Az m2-n lesz este tízkor. Az m1-en tizenegykor Palásthy György kicsit szomorkás filmje, a Retúr, egykor jobb napokat látott, veterán hazai sztárok közreműködésével leginkább arról szól, hogy megmurdálni nem épp egy babazsúr. Engem persze az egészből csak az érdekel, hogyan Robbantsunk bankot! Megtudom a Filmmúzeumon, kilenckor, egy 1964-es francia filmből.

Vasárnap meg a Duna tévé tol mozipromót, tehát, aki lusta elmenni a moziba az új Almodóvar-filmre, az megnézheti 23.10-kor a régit (Volver). Vállalt kötelezettségem, hogy szóljak: Almodóvar ultragáz. Szerencsére a Dunán lesz előtte (20.50-kor) egy tavalyi lengyel film, a Kis Moszkva, az hátha tud valamit. Az AXN-en este tízkor megkezdődő Mona Lisa mosolyában Julia Roberts rányit az épp zuhanyzó tűzoltóra a Ments meg!-ből (Ken az, Tommy legjobb haverja). Éjjel a tv2-n a kalandos múltú Michael Cimino egész jó Hajsza a nap nyomában című 1996-os filmje lesz (0.35-kor), dettó a halálról. Én persze már ebéd után túlestem mindenen, megnéztem az Én és gengsztert ugyanis. Hányadszor? Ne kérdezzék.

Jó hír: értesítek mindenkit, hogy most lett 22 éves a Funai nevű családtagunk, nagy ünnep volt, két napig nem kapcsoltuk be: hétfőn megszokásból (nem múlt nyomtalanul az átkos), kedden meg mert teljesen elpimaszodtunk.

Szerdán azonban megint be kell kapcsolni azt a vacakot, mert A csábítás trükkje lesz este fél kilenckor az MGM-en, s Richard Lester 1965-ös free cinemás remekéért őszintén szólva tök odavagyok. Lesz Képtelen képregény is, a film+2-n, ott is van a helye, este tizenegykor.

Csütörtökön hátha belefér még az MGM-en ugyancsak fél kilenckor a Kallódó emberek.

De inkább ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.