tévésmaci - A zsiráfok könyve

Amikor Sztupa és Troché az egyszarvút keresték az erdőben, rengeteg olyan mellékkörülmény hátráltatta őket, amit csak maguknak köszönhettek. Sztupa megállt szinte minden madárfészeknél, hosszan bámult fölfelé, s nem hagyott ki egyetlen helyet sem, ahol valami elhullajtott madártollat látott, ilyenkor gondosan megvizsgálta a talajt, benézett a bokrok alá, s kémlelte a fák csúcsait.

Troché valami régi szamócásról beszélt, hogy régen, amikor kijártak, ott annyi gyümölcs volt, hogy még haza is vittek belőle, és olyan édes, amilyen eper nem bír soha lenni. Ez a "jártak" persze erős túlzás volt, mert tagadhatatlan ugyan, hogy gyerekkorában kihozták párszor a nagyobb fiúk, s egyszer tán még az apja is, de nem volt ebben semmi rendszeresség, csupán esetlegesség. Troché sem érezte kimondottan összeegyeztethetőnek az egyszarvú hajkurászását a szamócázással, de azért megpróbálta: szerintem, ha az unikornisnak van egy kis esze, ott legeli a szamócát, két pofára. Láttál már ilyet? - kérdezte Sztupa. Troché egy pillanatra elgondolkodott, mármint szamócával töltekező egyszarvút? De Sztupa egy tollat dugott az orra elé, arra gondolt. A toll első látásra egyszerű tyúktollnak tűnt, de Troché félt kimondani, Sztupa biztos azért mutogatja, mert a nagysárkány szárnyatolla, vagy valami más ritkaságé. Inkább azt mondta: nem, még soha. Aztán gyorsan hozzátette, hogy legalábbis errefelé nem (hátha mégis tyúktoll). Véletlenül van is nálam egy szatyor, próbált aztán visszakanyarodni a végtelen szamócamezők oly távolról illatozó világába, sikertelenül. Egy darabig szótlanul haladtak, fától fáig, az egyszarvúnak persze híre-hamva sem volt. Első körben nem is őt keresték, mert Vonyarc egy Brokita nevű személyhez irányította őket, aki egy szökött spicckutya volt, az állatorvoséktól lépett meg, mert nem tűrte tovább, hogy macskaneve van. Jesszus, lemaradunk a tévéműsor elejéről!

Pénteken (6-án) este tíz tíztől nézhetjük az m2-t, épp kezdődik egy Hal Hartley-rövidfilm, az Ambíció, ami alig tart tíz percig, s utána jön a nagyfilm a maestrócskától, a Flört. Ha mindezt túléltük, valamivel csak agyonütjük a következő pár órát, mert hajnali háromnegyed négykor Sisso nevű közös ismerősünk egy Hol élsz te? című műsorban vall valamikori lakóhelyéről, Csillebércről. Volt még háromnegyed tizenegykor a Dunán egy Éjjeliőr a hullaházban, fél tíz után pár perccel a Cinemaxon Caravaggio - a dzsessz-szaknyelv, amit én úgyszólván folyékonyan beszélek, asszem ezeket nevezi sztenderdeknek.

Szombaton két film rólam, Az utca embere 1941-ből az m2-n 22.20-kor, ismerik maguk is: Meet John Doe. S az egyesen éjjel kettő előtt a Semmittevők 1921-ből, Chaplinnel.

Vasárnap ugyancsak a mondott örökzöldek: Ray a tv2-n éjfél előtt, a film+-n 21.40-kor Kill Bill, s tízkor a Filmmúzeumon A postás mindig kétszer csenget. Elszakadni kicsinyt a szokottól csak a Cinemax bír nyolckor egy 2007-es román filmmel, az a címe, hogy Veszett pénz, ami elég nyomasztó valaminek tűnik, például úgy kezdődik, hogy bezár a gyár. Május 8-át mindösszesen az MGM ünnepli, a dús felhozatalból nekünk A remageni hídon akadt meg a szemünk (az 1969-es film este fél kilenckor kezdődik).

Hétfőn este kilenckor a Filmmúzeumon Az elnök emberei, ami nem tévesztendő össze a The West Wing c. sorozattal, az azonos magyar cím ellenére sem, hisz ez 1976-ban készült, s Bob Woodward és Carl Bernstein történetét meséli el; nevezettek a Post újságírói és kiszasszerolják a Watergate-ügyet, ami hamar Trükkös Dick Waterloojának bizonyul. De ezt mindenki tudja. A Dunán ugyanekkor kezdődő Tarasz Bulba egy nem túl régi (2009-es) Gogol-adaptáció.

Kedden 23.30-kor a film+2-n Hideg fejjel; angol thriller, ami egy brutális támadás még brutálisabb utóéletét tárgyazza. Szerdán, aki felkel reggel hatkor, megnézheti a világ legjobb filmjét az MGM-en. Ne találgassanak, A hosszútávfutó magányosságáról beszélek.

Csütörtökön 22.50-kor indul egy amerikai dokusorozat a Dunán: Woodstocki napló. Aztán csak óvatosan a tévézéssel!