tévésmaci - Krokodilok népes társasága

Amikor Sztupa és Troché Vonyarc keresésére indultak, először a burgyingot fésülték át, de hiába, nem leltek egy árva nyomra sem. Változtatni kellett a módszeren.

Bementek a faluba, hogy kikérdezzék az öregasszonyokat, hátha sok szófia beszédből kisüthetnek valamit. A nyanyák a szódásék pajtájában fűzték a dohányt, s először nem is értették, mit akarnak a pestiek. Amikor levették végre, hogy miben járnak, egyszerűen kikacagták őket: kuncorásztak, mintha ismét bakfisok lennének, vinnyogva vigyorogtak, mint a síró gyerekek. Jaj, a Vonyarc az fura szerzet, állították többen is. Majdnem hajba kaptak, hogy valami manó-e vagy mégis ember, olyan lápi ember. Minden banyák között a legvénebbik öregasszony tót volt, ma úgy mondanánk, szlovák, az csak fejhangon sipította, hogy a Vonyarc egy vodnyík, vodnyík, vodnyík. Úgy kellett lecsillapítani, hogy maradjon már, Robusznyi néni. Annyit azért csak sikerült megtudni, hogy hidegebb napokon Vonyarc bemerészkedik egészen a Gyurka-tóig, már amikor az illető tó nincsen éppen kiszáradva, amint az utóbbi években egyre sűrűbben esett meg vele. Ilyenkor a Kacsaúsztató nádasaiban szokták látni a buzogányt gyűjtő gyerekek Vonyarcot. Versengnek is néha, hogy ki fél tőle. Hogy ki fél tőle jobban. Mert minden gyerek fél, talán legjobban a lengő szakállától. A főszegi fiúk a boltba sem szeretnek járni akkor, amikor Robusznyi nénit látják arrafelé iparkodni a két göcsörtös botjával, mert az, ha gyereket lát, elkezdi rázni felé a botjait, és már süvölti is, hogy elvisz a vodnyík, kisbéka! Elragad és megesz a vodnyík!

Minket meg a televízió.

Pénteken (5-én) az m1 21.35-kor adja az 1 című tavalyi magyar filmet - Pater Sparrow első filmje lendületes kalaplengetés egy Tarkovszkij nevű - mára nyilván feledett - szovjet filmrendező előtt.

Szombaton a heti kötelező Jane Austent a Duna adja 20.30-kor (A klastrom titka). Akit még 23.35-kor is itt esz a fene, megnézheti utoljára Párizst, már ahogy Scott Fitzgerald megmutatja Liz Taylor és Gábor Éva szíves segedelmével. Az 1954-es filmben föltűnik a poétikusan ifjú Roger Moore is. A világ eddig legjobb filmjét viszont csak előfizető nézőink élvezhetik, 21.55-től a Cinemaxon (Florida, a paradicsom).

Vasárnap dettó múzeumi órák jőnek: ebédre (13.30) Körhinta a Dunán, éjfél előtt (23.45-kor) pedig A szarvasvadász a Filmmúzeumon. Épp a minap beszélgettünk a komámmal, hogy ennek a jó Robert de Nirónak kábé 1980 óta nem volt egy jó filmje sem. Igazán összedobhatna neki valaki valamit.

Hétfőn adásszünet.

Kedden nosztalgiaműsor az m1-en, 21.35-kor: Berlin felett az ég, háromnegyed egykor ismétlés a kettesen. És ha valaki még nem látta volna moziban vagy DVD-n a Szigorúan bizalmast, 22.40-re dzsaljon a film+-ra, és pótolja a kínos mulasztást.

Szerdán sem szolgálhatunk semmi újdonsággal; az a baj a tévénkkel, hogy ezt a filmdolgot szereti fillérekből vagy inkább a feléből megoldani. Így aztán a ViaSat3 22.30-kor a Thelma és Louise c. női road movie-val (anyám, borogass!) próbálkozik, s az MGM-et kéne dicsérnünk, hogy lezúzza századszor (reggel hatkor) és százegyedszer (13.20-kor) is a Csókolj meg, tökfej! című Billy Wilder-komédiát Dean Martinnal és Kim Novakkal, amiben a vegasi fenegyerek logikusan dalszerzőt, a Szédülés hősnője pedig szédült tyúkot ad (utóbbi pincérnői kiszerelésben). A tét pedig nem kisebb, mint befírölni a nagy művészt a helyi erők - zenei alapú - hülyeségeire, de szerelem lesz a vége.

Csütörtökön Milos Forman barátunk és a derék Miroslav Ondrícek első amerikai próbálkozása, a méltatlanul alulértékelt Elszakadás pereg a Cinemax képernyőjén 23.05-től. Ugye emlékeznek, eltűnik egy csitri, mire a szülei beszívnak. De csak huszonöt percig kell kibírni, mert akkor a ViaSat3 elkezdi a Blöff című penetráns jófejfesztivált, felteszem az ideiglenesen hazánkban állomásozó Brad Pitt tiszteletére (tényleg, ezér' van Thelma is!). Nos, neki legyen mondva.

Hát, mindezek fényében remélem, elhiszik nekem végre, hogy tévézni nettó időpocsékolás.