tévésmaci - Kutya a föld, eb az ég

  • .
  • 2011. február 3.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché át akartak jutni a kerítésen, nem volt könnyű dolguk. Először úgy volt, hogy "mafa bakot tart, Sztupa felmászik a vállára, hátukat a falnak vetik, s úgy kapaszkodik fel Troché egész a tetejére, ahonnan fölhúzza Sztupát, "mafa amúgy sem akart annyira átjutni a kerítésen.
A kerítést úgy képzeljék el, mint valami nagyon magas falat, téglából húzták, be volt vakolva és megmagyarázhatatlanul magasnak tűnt. Nem volt a túloldalon semmi különös, a Stalker zónája vagy valami megfoghatatlan, a kincset sem mögötte rejtegették, egyszerűen a továbbhaladás szempontjából tűnt elkerülhetetlennek az átjutás - Troché és Sztupa számára, "mafa megvolt nélküle is. Csakhogy ez az első terv nem látszott kivihetőnek, legfeljebb, ha félútig: mert mi van, ha Troché valóban feljut a tetejére, és még Sztupát is sikerül felhúznia maga mellé? Ott ülnek ketten lovaglóülésben a ménkű magas fal tetején, az egyik oldalról "mafa bámulja őket, a másik oldalon meg csak a mélység tátong, de hogyan jutnak le? Aki leugrik, a legjobb esetben is a bokáját szegi, s akár nagyobb baja is lehet. Mondjuk a fal elég széles volt, egy tégla szélességű, tehát 25 centiméteres, lovaglóülésben el lehetne rajta lenni egy darabig, de aztán hogyan tovább? Mi a gondok elől menjünk nyugodtan tévét nézni.

Pénteken (4-én) a Duna Tévé levetíti Kocsis Ágnes Friss levegő című filmjét 20.50-től. A bemutató kapcsán felmerül a kérdés, vajon miért ebben az országban történik meg az a példátlan disznóság, hogy a rendező 2010-ben Cannes-ban díjnyertes filmjét, a Pál Adriennt nem nézheti meg azóta sem a nagyközönség? Ki gondolja azt, hogy ez rendben van így? S miért? Ennek fényében azon se csodálkozzon senki, ha a néző úgy dönt, hogy fél nyolc előtt beül a film+-ra és le sem jön onnan addig, amíg az a csávó, aki régen Barry Newman volt, most meg Viggo Mortensen, az autójával izomból neki nem hajt az útra kiállított buldózereknek a Száguldás a semmibe 1997-es remake-jében.

Szombaton az m1 bár a rádióújságokban A halál keresztútján című korai (1990-es) Coen-filmet ígéri, 22.50-től Gothár Péter új tévéfilmjét, a Hangyatérképet vetíti, melyhez sajnos csak ma (kedden) jutottunk hozzá, így csak a jövő heti számunkba írunk róla jegyzetet - semmi vész, a korai Coen-darabot vegyék ki DVD-n, mert az is elég jó. Az m2-n 23.35-kor kezdődik A generális, Buster Keaton 1926-os örökzöldje, erre is csak azt tudom mondani, hogy ne hagyják ki - bár félős, hogy belelóg a Gothár (döntsenek). Bár az is lehet, hogy én már fél tíz óta a tv2-n nézem A sakál napját, amiben gyönyörű régi Citro‘nek rohangálnak, és valakit, egy titokzatos személyt megbíznak, hogy tegye el láb alól a nagy orrú tábornokot. A végén Michael Lonnsdale egy jeltelen sírnál ácsorog, némileg tanácstalanul. Csak nem a tábornok van benne? Casablanca is volt délután ötkor a Filmmúzeumon.

Vasárnap tovább tart a gagyitévék szárnyalása, az RTL Klub 23.30-kor lehozza A halott menyasszonyt, Tim Burton 2005-ös félrelépését. Sajnos a Filmmúzeumon megy még a Carrie, amiben egy vödör vér borul szegény Sissy Spacek fejére, hisz' tízkor kezdődött. Volt hat előtt öt perccel a ViaSat3-on Love Story is.

Hétfőn A tehetséges Mr. Ripley a mediterráneumban szédíti a jet set ilyesmire fogékony egyedeit, akik hamarosan megbánják, hogy közel engedték magukhoz ezt a kis jöttmentet (ViaSat3, 21.30). Ugyanekkor a FEM3-on Richard Gere adja ki magát másnak, mint aki valójában lenne, s új énjéért kész elmenni a legvégsőkig - a Sommersby nem teljesen érdektelen, bár a velejéig hollywoodi műdarab (21.05). Egy dán pedig a tv6-ra keveredett a sorozatok közé: Wilbur öngyilkos akar lenni, 22.40-től.

Kedden Megáll az idő és Tristana a Filmmúzeumon (23.15-kor és 1.00-kor).

Szerdán Amerikában elindul a Justified (A törvény embere) második évada, Walton Gogginsszal és Timothy Olyphanttal.

Csütörtökön pedig a Dunán a tizenkét részre osztott Dosztojevszkij-adaptáció, A Karamazov testvérek. Mindazonáltal ne vigyék túlzásba a tévézést, megárthat.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.