tévésmaci - Ökrök, tulkok egymás hegyén-hátán

  • .
  • 2011. július 21.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché nyomát ütöttük bottal, s épp az egyszarvúeset megoldásának a küszöbén állottunk leesett állal, Öreg Hal, a Hermina útiak, na jó, a városligetiek kapitánya mesz-sze benn tartózkodott az ellenséges területen. Orkánkabátjának gallérját feltűrve dohányzott egy kapualjból olykor ki-kikémlelve a Szugló utca és az Angol utca sarkán.
Este kilenc volt, de még épp csak sötétedett, Hal a Danuvia tízes műszakváltását várta, volt még egy órája. Még gyerekként, a törökőriek elleni háborúban megtanulta, hogy mindig neki kell előbb érkeznie, még ha ez gyakran órákat, rosszabb esetben akár félnapokat is jelentett. Nem teltek hasztalan ezek az idők, Hal figyelt, figyelt minden lehulló levélre, minden dolga után behúzott nyakkal siető alakra, figyelt a hangokra és minden hirtelen felszálló madárra - s mire eljött az idő, mindenkinél többet tudott, mire eljött az idő, mindent tudott. Nem lehetett átverni, nem lehetett csapdába csalni. Erős lett és félelmetes, csak attól, hogy mindig ő érkezett korábban, ám ezt nem tudta róla senki, csak azt tapasztalták az ilyen-olyan felei, nemritkán a bőrükön, hogy mindent tud. Most viszont már unatkozott kicsit, keserű volt a Symphonia, fülledt a levegő, egy sör jólesett volna, ott ordított szemben, a sarkon a kocsma, a Motoros, de nem gondolt rá. Ilyenkor nem iszunk. Elment egy alak a kapu előtt; a jobb karjára fektetett táskarádióból, mint eszelős hurkapálca meredt ki az antenna. Szólt is valami sláger benne, talán Magay Klementina Elmúlt már az első szerelem. Ja, az elmúlt, de a műsor csak most kezdődik.

Pénteken este tíznél is tovább (22.40-ig) kell várnunk a Friss levegőre, de megéri az m2-re kapcsolni, mert az utóbbi idők oly felette szerény magyar filmcsinálásának egy viszonylag üdébb fuvallatáról beszélünk. Éjjel megint egy ezerszer játszott klasszikus, a Gázláng, fél egy előtt a Filmmúzeumon.

Szombaton menjenek a friss levegőre!

Vasárnap már nagyobb lesz a zenebona! Hét után kezdhetünk a Filmmúzeumon. A Robin és Mariant, mint kedvenc Lesterünk talán egyetlen fércművét már számos ízben ajánlottuk, de most képzeljenek el egy estét, amit ezzel nyitnak, aztán jön, mit jön, hasad a Vörös hajnal, John Milius 1984-es (hah, minő beszédes szám, már-már emblematiküsz!) filmjében a vörösök lerohanják Amerikát, és roppant faragatlan fickóknak bizonyulnak. És még mindig nem kapcsolhatnak el a Filmmúzeumról, mert jön Carl Bernstein és Bob Woodward, akik az 1976-os Az elnök emberei c. filmben - ami nem tévesztendő össze a hasonlóan magyarított The West Wing c. sorozattal - úgy elintézik Trükkös Dicket, ahogy arra csak a szabad sajtó képes. Na, ugye, észre sem vettük, s már el is múlt éjfél, sőt, egy óra is. Aki nem vállalja e maratont, tíz után mehet az m2-re, bár a Bolondos vakáció kétségkívül nem Makk Károly főműve, de palackba zárt üzenetnek megteszi, íme, ennek kellett volna örülnünk 1967-ben. Anyám, add el a házat: Sztankay és Ernyey egy piros, sűrűn lerobbanó old timerrel zúznak csajozni a román tengerpartra, borzasztó ciki volt, már a bemutatáskor is. Vannak mindenféle legendák, melyek szerint eredetileg Bán Frigyes rendezte volna, és akkor még Felhőtlen vakáció volt a címe, de ezek nem érdekesek, inkább a csodaautó, ami úgy érkezik meg Bukarestbe, hogy Erdélyt előtte átugorja. A tv2-n 23.45-kor lesz az El Mariachi, a zenész című film, 1992-ből, amikor Robert Rodriguez még csak ígéret volt, és nem bizonyíték.

Végre hétfő: délután (14.40-kor) Tűzszekerek az RTL Klubon, este (23.35-kor) pedig Egymillió dolláros zsákmány, 1952-ből az m1-en. Nevezett mű annak a cáfolhatatlan igazolása, hogy már akkor is volt B mozi. Nota bene: a nagy Tarantino is a Kutyaszorítóban direkt előzményének tartja.

Kedden éjjel Chaplin az m2-n.

Szerdán megyek vidékre.

Csütörtökön éjfél után a Filmmúzeumon a világ leghíresebb filmkritikájának az előzménye, a Szereti ön Brahmsot? Aki lemásolja nekem az egész kritikát, borokat nyer, Smaci Cuvée meg ilyenek. De inkább ne tévézzenek.

Neked ajánljuk