tévésmaci - őszi mókustrapp

Amikor Sztupa és Troché háborúra keltek a hundkutyákkal, különösen elkélt Vonyarc segítsége. Hiszen senki nem ismerte úgy a Kacsaúsztató tőzeglápos mocsarát, mint ő.

De Vonyarc nem segített. Csak ült a sásos parton, abban a hülye kis zöld frakkjában s gyűrött cilinderében, és kenyérhéjjal etette a köréje sereglő békákat; előbb apró diribdarabkákra tipkedte, s felkupacolta maga előtt, a lába közt, aztán egyesével hajigálta a nagyszámú jelentkezőknek. Egy kézzel, mert a másikra szüksége volt, hogy a hosszú, hajlékony fűzfaágra erősített zsebkendőjével (ami ugyancsak zöld volt valaha, de a színe már alig is látszott ki a kosz alól) integessen a környék összes fekete gólyájának, mint valami légiirányító. Ide, csak ide, gólyauraságok, itt a finom délebéd! S amikor egy-egy gólya lábát s csőrét egyszerre előrevágva lecsapott, a békák riadtan ugráltak szerte-szana, csakhogy hiába: valaki mindig odalett. Nem csoda, hogy ebbéli foglalatossága mellett Vonyarc egyáltalán nem szaggatta az istrángot, hogy segítsen Sztupán és Trochén, noha tartott kicsit tőlük, s arra is számított, hogy meglesz a böjtje e barátságtalan gesztusnak - de a békavadászatnak nem tudott ellenállni, hajtotta a vére. 'sapái, a vízimanók vére. Így amikor a hundkutyák előtörtek nyíva, vonyítva, csaholva, lógó nyelvvel loholva a walderdőből, Sztupa és Troché jobbnak látták, ha menekülést színlelve veszik fel velük a harcot. Így aztán, uccu neki, vesd el magad, upre púpos, inalt, ki merre látott, át a lápon, ami elnyelhet bármelyik lépésnél. Ahol csak Vonyarc, a vodnyík tudja a biztos utat. Mi meg a tévé felé ismerjük a tuti utat.

Pénteken (12-én) este nyolckor a Cinemaxon John Cassavetes szépséges gengsztermacája, Glória lép fel címszerepben, s ha már ott van, eligazítja egy kiskölök dolgát a ropogó fegyverek torkolattüzének fényében, amikor egy pillanatra olyan tisztán és élesen látszik minden, s mindenki tudja, hogy mit kell tennie. Utána meg már úgysincs visszaút. Készült ebből egy remake is, azt sem akárki, Sidney Lumet csinálta, Sharon Stone-nal, nem is volt logikátlan választás, hiszen ugyan színészi talentum tekintetében aligha vetekszik az eredetiben domborító Gena Rowlandsszel, ám addigi legjobb játékát épp az ilyen, pipiskedő, tűsarkú cafkácska szerepében nyújtotta a Casinóban. S jut mára egy másik olyan mű is, amiből remake-et eszkábáltak, holott az eredetit sem biztos, hogy kellett volna. A Rollerballt először a híres Norman Jewison rendezte, James Caan volt a főszereplő, s egy gyilkos csapatsportról szólt, valahol a nem túl távoli jövőben - az MGM adja, éjfélkor.

Szombaton este szombat este van, menjenek színházba, koncertre, akárhová, egyszerűen csináljanak valamit: tarkázzák kislibák nyakát. Legalább egyszer próbálják meg, jó dolog.

Vasárnap megpihenhetnek, s múzeumi körsétánkon szemügyre vehetik A neretvai csatát, melyben olyan arcok domborítanak, mint Orson Welles, a csetnikvajda szerepében, vagy Yul Brynner mint partizánvezér, de a vendéglátók (úgy értem, anno) is legjobb erőikkel voltak jelen: Bata Zivojinovic és Ljubisa Samardzic neve tán még felénk is ismerősen csöng, utóbbié egészen biztosan. E méregdrágán összefércelt ostoba kurzusdarabot az m2 adja fél tíz előtt. Addigra simán vége a Dunán nyolckor kezdett Örök visszatérésnek, melyben Zsan Mari életét a szerelem, a nagy Cocteau és egy gonosz törpe is keseríti.

Hétfőn viszont már tényleg beüt egy igazi remake: gyerekkorunk (1971) nagy dobását, a fehér Challengerrel a kopók elől parttól partig és még tovább rohanó Barry Newman szép és igaz történetét 1997-ben újították fel Viggo Mortensennel. Nos, a nyilvánvalóan lehetetlen, de biztos haszonnal kecsegtető vállalat megtekinthető a film+-on este fél nyolc előtti indulással.

Kedden egy krimi Hitch mestertől a Filmmúzeumon este kilenckor (Gyilkosság telefonhívásra; 1954), majd ugyanitt megsiratjuk 22.50-től Cabiria éjszakáit Fellini Frigyessel, és végül kis burleszk Charlie-val éjjel kettőkor az egyesen: A gróf (1916).

Tévézni ciki.