tévésmaci - Rozsomák pizsamák

  • .
  • 2007. szeptember 13.

Trafik

A ládagyárról tényleg mindenkinek az Egészséges erotika jut az eszébe? E heti találós kérdésünk Goethéhez kapcsolódik, kedves nézőink. Ki volt ő és honnan jutott eszembe? 1.
Eckermann. 2. Neckermann. x. Kaufhof. y. Nem jutott eszembe. Termelési kissregény? Netán a Meteóból Kistamás László? Vagy az ülök egy rózsaszínű kádban (ő ül, ti. Kistamás, s asszem, nem is rózsaszínű)? Persze, a szocializmus vége felé már csak kulisszák voltak a gyárak e hazában, de ne gondolják, hogy sokkal jobb a helyzet Amerikában. A Charlie és a csokigyár megvan? Speciel Willy Wonka egy pszichopata őrült, mindenesetre a gyerek jobb, ha kihagyja: cukrozott zsíros kenyeret kap vacsorára, merő dolce vitából. Vagy a Táncos a sötétben? Három Björk CD-t nyer, aki beküldi a választ: mi a fészkes fenét gyártanak vajon abban a lepukkant gyárban, ahol Selma életveszélyes táncmutatványokra ragadtatja magát félig vakon, mert nem akar belenyugodni, hogy az élet nem egy musical? Maguk persze fogadni mernének, hogy ennél agyamentebb gyárjeleneteket már nem lehet kitalálni. Hát ne velem. Ugyanis én már tudom, hogy:

pénteken (14-én) bizony fellázadnak a dolgozók a pizsamagyárban, és magasabb órabért követelnek. Filmmúzeum 16.30: Pizsama-játék, amerikai zenés film 1957-ből. Na, ugye.

Szombaton lazításul választhatnak három thriller közül: 22.45-kor A tábornokok éjszakája 1967-ből az m1-en, Peter O'Toole-lal és Omar Shariffel; 22.20-kor a Psycho, a szörnyű Gus van Sant rendezésében 1998-ból a Viasat3-on; éjjel egykor pedig Bújj, bújj, gonosz! az RTL-en. Én mindenesetre már délután lemegyek a brudersaftba, és megnézem 15.00-kor a Bayern München-Schalke 04 találkozót a Sport klubon, aztán este Marlene életét a Duna Tv-n 21.50-kor, hátha elénekli, hogy "Ich bin von Kopf bis Fu§ auf Liebe eingestellt...". És dortmundi sört iszom hozzá, hogy csípje meg a kakas a Csontzenészt.

Vasárnap unalmamban grafikonokat rajzolok, melyek megvilágítják, milyen összefüggés van a műalkotások művészi értéke és hossza között. 19.30-kor angol-orosz film 1999-ből a Duna Tv-n: Anyegin, ahogy a Fiennes testvérek képzelik, 102 perc. 22.15-kor A hetedik pecsét Bergmantól, szintén a Dunán, potom 92 perc. Tudná valaki svédül? Det Sjunde inseglet. Éjfélkor pedig a Legénylakás Billy Wildertől, mert minden héten szoktunk ajánlani tőle valamit, és ez különben is a kedvencünk, 120 perc.

Hétfőre keresünk két hülye című filmet: éjfélkor a Novokain a Film+-on, 01.35-kor pedig Paranoid a Tv2-n. Ennél már csak A vörös Paralellepipedont bírnám jobban.

Kedden 20.40-kor a Dunán végre megtudjuk, hogy milyen a Nyár vége. 01.35-kor pedig a Tv2-n El Ni–o - A Kisded, Gryllus Dorka itt is prosti, mint az Irina Palmban.

A szerdai hülye címünk: A neonbiblia - Részigazságok, 22.35-kor a Dunán. Éjfél után pedig jön maga a tudathasadás: 00.35-kor a Tv2-n Visszatérés a paradicsomba, 00.40-kor pedig az RTL-en Gyilkosság a paradicsomban.

Csütörtökön előkerülnek a hegyes hucul balták, és előbújnak az Elfelejtett ősök árnyai a Duna Tv-n 22.20-kor. Mélázzunk például azon, hogy ez most szovjet filmdráma 1964-ből, vagy csak egy grúz film? És ha fázunk, vodkát igyunk hozzá, vagy grúz teát? Kérdezzek még valamit? Vagy belátják végre, hogy a tévézés nagyon árt az egészségnek?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.