tévésmaci - Sül!

  • .
  • 2009. május 14.

Trafik

Ezen a gyönyörű májusi reggelen Popota Athina nyugalmazott pedagógus, a hetvenéves Athina néni átvágott a Szent Imre téren - bár magában még ennyi év után is Tanácsház térnek nevezte. A posta felől közeledett, konkrétan a Sallai Imre utcából, aminek valamilyen csoda folytán nem változtatták meg a nevét az új rezsim emberei.
Már a templomnál járt, amikor izgatottan kiabáló, hevesen gesztikuláló kis csoportra lett figyelmes, sietve haladtak el mellette a rendőrség irányába, ott volt az mindjárt a posta mellett. Athina néni előbb nem szentelt különösebb figyelmet nekik, annyi a futóbolond manapság. Igyekezett az órájára koncentrálni, a tér túlsó sarkán fekvő II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában volt orosztanár, óraadó. Megpróbálta lepergetni magában a kilencedik leckét, tulajdonképpen kisebb zökkenőkkel sikerült is. Nem mindig szokott neki még ma sem, mert bár szinte az első görög emigránscsoporttal érkezett az országba, és szinte másnap orosztanárnő volt Csepelen, a hosszú idő alatt két nyelv maradt tökéletesen idegen neki: a magyar és az orosz. Már jóformán kiért a "betonra" (a tér 1-es kapu felőli sarkát hívják így), amikor felötlött benne, hogy a kiáltozó emberek mintha azt óbégatták volna, hogy: Lenin, Lenin... Jobb is, hogy kezdődik a műsor.

Pénteken (15-én) délben egyből menjünk romantikázni a régiekkel, Edward Fox csapja a szelet Vanessa Redgrave-nek az Itália csókjában, amiről senki nem hinné el, hogy kábé a Ponyvaregénnyel egyidős darab - sokkal többnek néz ki (13.35-kor az RTL Klubon). Apropos Tarantulánk, a Duna tévén este kilenckor Jackie Brown. Az én barátom, Sanyi persze ekkor a film+-n kezdi nézni a Sikolyt. És olyan embereket is ismerek, akik már fél órája bámulják az MGM-en a Tennessee-i éjszakák című 1989-es thrillert, aminek legalább annyira hülye címe van, mint egy Bródy János-dalnak. De mivel a dalnak is füle van, besúgom a rendezőnek, ha 14.25-kor nem nézték meg az HBO-n az Overnightot, ami vagy egy verhetetlen lóról szól, vagy brókerekről.

Szombaton kapcsoljuk Moszkvát, nos, ezúttal nem (egyből) a Vörös teret, de kétségkívül elkezdődik 20.55-kor az m1-en az Eurovíziós Dalverseny idei döntője - Orbán Viktor szerint nyugodtan tekinthetjük a választás nulladik fordulójának. Az HBO-n már nyolc óra óta megy a Shine a Light - A Rolling Stones Scorsese szemével című zenés, de inkább unalmas dokumentumfilm. Tegye fel a kezét, aki szerint nem igazságtalanság, hogy a Rolling Stones soha nem nyert Eurovíziós Dalfesztivált, és Földes László (Hobo) sem.

Vasárnap egy Okwe nevű szereplő lehúz némi belsőséget a klotyóban és a Gyönyörű mocsokságok című Frears-műben az RTL Klubon 23.10-kor. Khm, okvetlenül nézzék meg, hogy csinálja. Egy óra múlva átfarolhatnak a tv2-re, mert kezdődik A Sebhelyesarcú, a világ egyik legtúlértékeltebb filmje, Tony Montana szerepében Al Pacinóval. A Filmmúzeum stílszerűen a Végre vasárnapot adja 21.20-kor, szerencsére Truffaut, az elfeledett nyomorult nem csinált filmet a naptár minden kockájából. A ViaSat3-on 23.05-kor Az utolsó mohikán biztosan téves címzés, szerintem lesz mohikánból még pár raklappal. S nem is csak a tévében.

Hétfőn nincs tévé, visszajött Lenin.

Kedden a film+2 nyomatja 19.40 Woody Allen egyik kései marhaságát, A jáde skorpió átkát, ciki, nem ciki, én nagyon bírom, igaz, kicsit csalódtam, amikor kiderült, hogy nem is Frenreisz Károly a főszereplője.

Szerdán, mint ahogy azt már a múltkor is jeleztem, visszatér Szicília réme, a kopasz Montalbano felügyelő az egyes csatornára 20.10-kor. De hogy krimiben a magyarok mindig jobbak voltak az olaszoknál, azt Hintsch György 1967-es fekete-fehér felszólalása, a Kártyavár ékesen bizonyítja majd 23.40-kor ugyanezen az adón. Kálmán György, Törőcsik Mari, Gobbi Hilda, Tony Páger: grandiózus szereposztás!

Csütörtökön 22.45-kor megnézhetnénk ugyan az MGM-en az 1959-es A Sátán kutyája című Sherlock-marhaságot, de sajna már a könyökünkön jön ki: olyan régen volt jó, hogy már rossz. Így vagyunk a tévézéssel is teljesen. Ne tévézzenek, megárt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.