tévésmaci -Rókajárta rétek

  • .
  • 2011. március 31.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché átvágtak az erdőn, fától fáig haladtak, amíg rá nem találtak a csapásra. Medvecsapás volt vagy vaddisznójárás, mindenesetre az előbbi mellett szólt, hogy korábban - amikor még éppen csak alkonyodott - az útjukra merőlegesen, szinte egy karnyújtásnyira előttük átvágott egy vaddisznó, kanyinak látszott, kétdimenziós volt.
Látod, ezek erre járnak, akkor erre nem jöhetnek - mondta Sztupa, de Troché csak nevetett. Mert biztos olyanok, mint a villamos, hogy a kettes erre megy, a négyes-hatos meg erre, vagy mint az öreganyám, aki folyton azt mondogatta, hogy "járt utat a járatlanért el ne hagyj!". Pestre gondolsz - kérdezte hirtelen Sztupa. Mi van? Hát, a villamosok, tudod, a kettes a Duna-parton megy, a négyes-hatos meg a körúton, gyerekkoromban azt hittem, amikor először fölmentünk Pestre, hogy az a negyvenhatos. Ja, csak rosszul írták, a sok hülye a Beszkártnál, melyik forradalom előtt volt is ez? Akkor még nem csónakkal közlekedtek a körúton? Nem vicces ez, így fától fáig. Legalább annyit tudhatnánk biztosan, hogy befelé megyünk-e, vagy már kifele. De Troché nem volt hajlott megrendülni: mi vagy te, valami elfelejtett közmondás? Addig ment befele az erdőbe, míg megzabálták a vasmacskák? Nem, én pontosan tudom, merre van a merre, csak a távolságot nehéz megbecsülni, ha azt kérdezed, hogy mikor érjük el azt az ösvényt, ami már kifelé visz biztosan, tudod a szamócásat, akkor azt mondom, hogy három és fél perc múlva, de ha azt, hogy hány lépésre van, csak nézek hülyén.

Na, azt mi is tudunk, és még a kullancsoktól sem kell tartanunk.

Pénteken (1-jén) az általánosan elterjedt népszokások szerint csak egyszavas és nagyon süket című filmeket adnak a tévék: lesz Rambo, Fargo és Zombi. Hogy a Meghurcolt ártatlanságról ne is beszéljünk, pedig az egy Agatha Christie-adaptáció, s ugyan nem a megszokott arcokkal megy, hanem olyan veteránokkal, akik már fiatalon is veteránok voltak, Donald Sutherland és Christopher Plummer, és a nők sem érdektelenek, Sarah Miles és Faye Dunaway, de egy ideje nekem már csak Ian McShane számít. Kakszaker, Szvidzsin! Az elmondottakból a film korát is kitalálhatták, oh, azok a boldog nyolcvanas évek! A cucc matiné lesz a tv2-n (12.30). Rambo (film+, 21.20), Fargo (Filmmúzeum, 23.10) és a kis Zombicsek (ViaSat6, 22.00), de azért ne nagyon nézzék le őt sem, mert a hetvenes évek olasz horror szcénájának van egy komoly törzsközönsége, akik nagyon bírják, ha egy olasz zombi érkezik New Yorkba.

Szombaton megkésett búcsú Annie Girardot-tól este kilenckor a Dunán, a Szoknyás zsaru (1977).

Vasárnap egy jó kis gengszterfilm, A keresztapa éjjel a tv2-n (0.45), biztos látták már önök is: ölik benne egymást az olasz zombik New Yorkban - ez egy ilyen hét. Aki este tízkor kezdte a Dekameront nézni a Filmmúzeumon, az persze keresztet vethet A keresztapára, na nem azért, mert a Dekameron olyan hosszú, hanem azért, mert pont utána (éjfélkor) lesz a Szegénylegények is. Ezért javaslok egy jobb módszert, a film+-n 21.10-kor kezdődik a 16 utca, melyben Bruce Williams egy foglyot kísér át a kerület túlsó oldalára. Ha sokat ugrálnak, hogy hogyan írom a neveket, meg kell nézniük a Síró játékot 23.10-kor a Dunán, amiben szó szerint pöcse van a menyasszonynak - ezt mégsem akarhatják.

Hétfőn ennyi marhaság után nem képzelik, hogy van adás, különben is, április negyedike van, megyek a kultúrba.

Kedden este kilenckor a Dunán lesz egy lengyel film, az a címe, hogy Menjünk moziba. Mit várnak tőlem, hogy mondjam azt, fogadjuk meg a benne foglaltakat. Nem. Azért sem! Csak. Ugyanakkor hót tuti, hogy pont ezek a maguk módján mégiscsak nagyszerű, vagy valaha nagyszerűnek számító filmek, amikről beszélünk, pont ezek azok, amiket úgysem néz meg az ember, mert már vagy látta őket, vagy éppen akkor lép fel Alekosz. Úgyhogy részemről a fáklyás. Háromnegyed egy előtt öt perccel lesz egy Bu–uel, A vágy titokzatos tárgya - tessék, tegye fel a kezét, aki megnézi! Na ugye, úgyhogy jövő hétig ne is fárasszuk tovább egymást.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.